A múlt képei, a jelen rémei? - 27. fejezet

Baekhyun

Fáradhatatlanul sétáltunk fel a kíméletlen emelkedőn, az elhanyagolt utakon, nekem pedig akaratlan mosoly játszott számon.

- Emlékszel? - pillantottam oldalra, mire Jongin csak fújtatva rázta meg a fejét.

- Nem kellene – csóválta a fejét, de én már rá is csaptam vállára és kissé hátra is löktem.

- Te vagy a fogó! - kiabáltam és megindultam.

A múlt képei, a jelen rémei? - 26. fejezet

Jongin

Szó nélkül sétáltam Soo mellett, miközben az elmúlt pár percet próbáltam feldolgozni. Baekhyun annyira más volt. Más volt, mint eddig bármikor. Nyoma sem volt az erőnek benne, egy kisfiúnak láttam, aki visszakapott valamit amit rég elvesztett. Borzalmasnak tűnt a kép, de reménykedtem benne, hogy jóra fordulnak a dolgok.

A múlt képei, a jelen rémei? - 25. fejezet

Baekhyun

Chanyeol halvány mosollyal az arcán lépett ki a hajnalba. Még alig világosodott mégsem éreztem a fáradtságot, ami negyed órával ezelőtt még maga alá tudott volna temetni. Most boldog voltam, mosolyogtam, mint egy bolond kisfiú, miközben hatalmas kezét szorongattam.

- Hova menjünk? - pislogott rám.

A múlt képei, a jelen rémei? - 24. fejezet

Baekhyun

- Felvétel! Jongin, felvétel! - ripakodtam rá még mindig döbbenten. Megráztam fejem, hogy a múlni nem akaró kis fájdalom eltűnjön.

Szöuli egyetem. Felvettek. Nem értettem. Fogalmam sem volt mi történt.

A múlt képei, a jelen rémei? - 23. fejezet

Baekhyun

Július közepén jártunk, nekem pedig fogalmam sem volt, mi a fészkes fene történt körülöttem. Minden a feje tetejére állt, azt se tudjam merre kapjam kobakom döbbenetemben.

Jongin nyaka folyton ki volt szívva. De komolyan! Amint eltűnt volna az egyik folt, megjelent a másik. Volt, hogy nem is egy! Ugyanez volt a helyzet a Mókusképűvel. Ráadásul akárhányszor meglátták a másikat vigyorogtak, mint a tejbetök.

A múlt képei, a jelen rémei? - 22,5. fejezet

Sehun

Döbbenten meredtem a magából kikelt Luhanra.

A múlt képei, a jelen rémei? - 22. fejezet

Baekhyun

Olyan gyorsan maradtam kettesben Chanyeollal, hogy jóformán feleszmélni sem időm, nem hogy menekülési tervet kieszelni és kivitelezni.

Szar dolog volt, hogy egy részem mindennél jobban vágyott a társaságára a másik viszont menekült volna. Nem értettem... nem értettem őt, nem értettem magam, nem értettem a helyzetet.

Tökéletes is lehetett volna - Baekyeol

Fehér volt minden. Ezernyi más és más formájú apró hópehely hullott az égből, elfedve a fakó tájat, valami különleges ragyogást adva neki. Hiába volt minden kihalt és üres, a havazás szebbé tette a mindenséget, új külsőt, új esélyt adva neki. Lábai alatt halkan ropogott a porhanyós réteg, nyomai megmaradtak, de tudta hamarosan elvesznek. A hó tényleg mindent eltörölt.

A múlt képei, a jelen rémei? - 21. fejezet

Baekhyun

- Mit csinálsz? - kérdeztem, mikor otthagytam a képeket, és a konyhába csoszogtam Chanyeol után. Kissé összerezzent hangomra, de nem fordult meg.

- Palacsintát... - morogta, mire rögtön mellé léptem.

- Nem azt mondtad, hogy nincs tojás?

- Hazudtam.

A múlt képei, a jelen rémei? - 20. fejezet

Baekhyun

- Megnyomod még ma? - hallottam egy hangot, mire megugrottam, és rémülten fordultam hátra.

- Chanyeol?

Érdeklődve nézett rám, míg én meg se bírtam moccanni, nem hogy kinyögni bármi értelmeset.

A múlt képei, a jelen rémei? - 19. fejezet

Baekhyun

Óvatos motozásra ébredtem, és mikor kinyitottam szemem, egyedül találtam magam az ágyban. Chanyeol épp akkor csukta be maga után az ajtót, nem vette észre ébredésemet. Hálás voltam érte. Ki kellett találnom valamit. Meg kellett magyaráznom azt, ami történt.

A múlt képei, a jelen rémei? - 18. fejezet

Baekhyun

A mélygarázsban ültem a volán mögött, mikor megláttam Chanyeolt. Szatyrokat cipelt, miközben próbált valakivel telefonon beszélni. Elmosolyodtam langaléta szerencsétlenkedésén, ahogy próbálta vállával tartani a telefont, lábban kinyitni az ajtót és nem elejteni semmit.

Szenvedett majd másfél percet, mire nekem már fülig ért a szám, de nem siettem segítségére. Sokkal jobban éreztem magam a titkos kukkoló szerepében. Aztán becsapódott az ajtó mögötte és elhalt minden hang. Néma lett minden.

Rossz volt.

A múlt képei, a jelen rémei? - 17. fejezet

Jongin

Kissé bizonytalanul mért végig, aztán kibökte a kérdést, ami aggasztotta.

- Bejönnél velem?

Szó nélkül szálltam ki a kocsiból és sétáltam mellé.

- Örülök, hogy ti ketten találkoztatok – mosolyodott el. - rengeteget segítettél neki. Amikor ma ott ültem a cellában egy pillanatig sem volt tanácstalan, hogy mit tegyen, vagy kit hívjon. Ő megtette azt amire én képtelen lettem volna. Ugrott abban a pillanatban, ahogy segítséget kértem.

A múlt képei, a jelen rémei? - 16. fejezet

 Baekhyun

- Felhívjam a szerelőt, vagy szeretnétek még pár napig nálunk vendégeskedni? - kérdezte Chanyeol pár perc múlva. Jonginnal épp a spongyabob egy idétlen részén nevettünk miközben mandarint ettünk.

- Én szívesen maradnék még pár napot, de Soonak elég kicsik a ruhái...

A múlt képei, a jelen rémei? - 15,5. fejezet

„A múlt mindenkié, a jövő senkié. (...) A jövőt ne kérdezzétek, és a múltnak ne válaszoljatok, mert a múlt maga a válasz sok (...) felesleges kérdésre.”

Fekete István

Chanyeol

A múlt képei, a jelen rémei? - 15. fejezet

Baekhyun

Chanyeol morcos képpel nézett a zárt ajtóra, és közölte, hogy csak reggel lehet kinyittatni, ha nincs meg a pót kód.

Persze, hogy nem volt meg.

Aztán feltűnt neki Jongin állapota, aki épp Luhan vérét szívta.

A múlt képei, a jelen rémei? - 14. fejezet

Jongin

Egy alagsorban kialakított bárba kerültünk elegáns de sötét hangulattal. Eléggé rémisztő volt így elsőre, mégis tetszett valamiért. Baek tátott szájjal figyelte és ott volt az a furcsa csillogás a szemében, ami akkor jelenik meg mikor bejön neki valami elvont dolog. Az elrendezés hasonló volt a másik helyhez mégis teljesen más. Itt egy folyosón kellett végigjönni, hogy beléphess a központi részbe, ami jóval nagyobb volt. Több tucat asztal, hatalmas bárpult a terem végén, mellette pedig egy halvány fénnyel kivilágított folyosó. Mi mégis egy majdnem láthatatlan ajtó felé mentünk, ami teljesen beleolvadt a sötétvörös falba. A kidobó kétszer ütött az ajtóra, kopogása rémítően erőteljes volt. Aztán az ajtó kinyílt mi pedig ott találtuk magunkat... egy Disney mesés szobában.

A múlt képei, a jelen rémei? - 13. fejezet

Jongin

Reggel megint a csengő hangjára keltünk, és mire kimentem már egy morcos Baek állt az ajtóban, egy Oh Sehunnal.

- Á hello neked is. Csak szólni akartam, hogy Luhan szeretne meghívni titeket egy késői reggelire, hogy jobban megismerkedhessünk.

Baekhyun magyarázott neki valamit, míg én azon gondolkodtam, mit takarhat a kései reggeli. Ráadásul valahonnan az rémlett, hogy ha vendégségbe megyünk oda illik vinni valamit, de nekünk nem volt semmi olyanunk...

Mikor ezt megkérdeztem Baektől, Sehun távozása után csak vállat vont, hogy majd veszünk nekik máskor valamit. Amúgy is most költöztünk ide sejthetik, hogy káosz az életünk.

Jelenés - Baekyeol

Néha elég egy pillanat, hogy minden a feje tetejére álljon. Egy kicsúszott szó, egy meggondolatlan mozdulat, és a lavina elindul. Apróságokkal kezdődik minden. Egy csepp víz, ami a végén az óceán maga. Ő is ilyen volt. Elsőnek semmi, később nevetséges gondolat, mára egy reménytelen érzés.

Nem tudta eldönteni, mikor vált a semmi mindenné, és az egykori minden mikor tűnt el a semmibe. Nem értette, hogyan fordulhatott meg vele a világ, ő sosem akarta ezt. Jól érezte magát úgy ahogy volt, aztán megjelent ő.

15 perc - Baekyeol

Chanyeol idegesen igazgatta a szemét eltakaró kendőt, miközben próbált nem csalni. Bár aztán édes mindegy volt, hisz állítólag egy vaksötét szobába kerül ezek után.

Osztálytársai szerint ez egy bevett beavatás volt, amit ő legszívesebben kihagyott volna, de ha már ennyire akarták, nem hátrálhatott meg.

Hallotta, ahogy nyílik az ajtó, két újdonsült haverja, Jongdae és Yixing pedig belökték őt a szobába, majd már csak a kulcs hangját hallotta.

A múlt képei, a jelen rémei? - 12,5. fejezet

Sehun

Luhan végre hosszú idő után kinőtte magát a legjobb barát szerepből, és egy egészen más körbe került. Legjobb barát maradt, ám a barátság extrákkal helyett, párnak mondhattuk magunkat.

Én elégedett voltam, nem tagadtam a dolgot, ám ő a kezdetben bizonytalan volt, és félt felvállalni a kapcsolatunkat. Nem lepett meg.

A múlt képei, a jelen rémei? - 12. fejezet

Jongin

- Ya Kim Jongin! - kiabált utánam Baekhyun a folyóson, de nem foglalkoztam vele. Nevetve kerülgettem az utamba eső dolgokat és próbáltam talpon maradni.

Életem első fizetését a host klubból természetesen mindenféle szarra költöttem. Ezek között volt egy mp3 lejátszó, amit két hét múlva elhagytam, egy drága sapka, ami az első eső után szétment, egy rahedli édesség, meg még egy csomó dolog. A görkori is ide tartozott.

A múlt képei, a jelen rémei? - 11. fejezet

Jongin

Meglepő volt, hogy nem veszekedtünk, csatáztunk vagy akármi. Egész egyszerűen minden olyan volt, mintha nem tűnt volna el.

Bár Baek megjegyezte, hogy kimoshattam volna az ágyneműjét, én csak vállat vontam, mondván ismer és tudja, hogy rühellem a mosógépeket. El nem ismertem volna, hogy a végletekig ragaszkodtam hozzá.

Egész éjszaka csomagoltunk, aminek egy része azzal ment el, hogy random a nyakába borultam, és agyonölelgettem, hogy pótoljam Baekhyun hiányomat. Ő pedig egyszer sem ellenkezett, csak vigyorogva szorított magához.

A múlt képei, a jelen rémei? - 10. fejezet

Jongin

Május végén járt az idő, Baekhyun három hete tűnt el. Semmit nem tudtam róla, nem értettem mi történt, és azóta, hogy a főnök behívta az irodába nem hallottam róla.

Aznap este félve léptem be a lakásba. Hiába hívtam telefonon nem reagált, gondoltam dühös volt, de arra nem számítottam, hogy míg Baekhyunnak hűlt helye lesz, addig a telefonja a konyhaasztalon pihen.

Átkutattam az egész házat többször is, mire végleg felfogtam, hogy mi történt. Egy szó nélkül, minden nélkül elment. Fogta a cuccai egy részét és egész egyszerűen felégetett maga mögött mindent.

Egy régi beszélgetésünk jutott eszembe.

Volt régen egy kuncsaft, aki bejött neki, és a vendég is érdeklődött iránta. Végül szerelmet vallott neki, de Baekhyun kikosarazta, mikor szökésre kérték őt. Megkérdeztem miért nem tette, mire azt mondta mert nem szereti. A következő kérdésem a „mi lett volna ha...” volt.

A múlt képei, a jelen rémei? - 9. fejezet

Jongin

Szombat délután elrévedt tekintettel bámultam a tévét. Hiába halt meg épp a főszereplő, egész napos vigyoromat nem tudtam letörölni. Tudtam, hogy az éjszakának még meg lesz a böjtje, de annyira jó volt újra érezni, és vele lenni, hogy semmi más nem érdekelt.

Baekhyun sejthette a dolgot, de nem mondott semmit. Nem nézett rám rosszallóan, egész egyszerűen úgy viselkedett, mint máskor. Akaratlanul érintette meg ezerszer az apró kis medált nyakában, és mikor felfedezte mindig mosoly szökött arcára.

A múlt képei, a jelen rémei? - 8. fejezet

Baekhyun

Minden a feje tetejére állt. A kibaszott mindenség tuti összefogott ellenem, hogy egy perc nyugtom se lehessen.

A múlt képei, a jelen rémei? - 7,5. fejezet

Luhan

Másodéves voltam és a második diplomámért tanultam mikor megismerkedtem egy pösze elsőéves óriással. Sehun bunkó volt, nem tisztelte az idősebbeket, és rengeteg galibát okozott hiperaktív viselkedése miatt.

A kampuszon sétáltam a következő előadásomra, mikor megszólított.

- Jé! Te kínai vagy?

A múlt képei, a jelen rémei? - 7. fejezet

Baekhyun

Még elalvás előtt felhívtam a főnököt, hogy Jongin beteg lett így elfogadta, hogy nem dolgozhatott. Nem mondtam időpontot, hogy mikortól mehetne vissza, úgy voltam vele, hogy ez már az ő döntése.

Mérges voltam, és tehetetlen, aminek hála nem tudtam aludni. Túl sok minden járt a fejemben, magamra rángattam a saját gondjaim mellé Jonginét is. Nem éreztem tehernek, mert ő sosem volt az, de most nem tudtam mit kellene tennem.

Gyűlöltem a Mókusfejűt annak ellenére, hogy Jongin halálosan szerelmes volt belé.

A múlt képei, a jelen rémei? - 6. fejezet

Baekhyun

Szerdán Chanyeol semmiségekről kezdett beszélni. Mesélt nekem Amerikáról, a tanulmányairól, és hiába akartam nem figyelni, minden szavát ittam. Én nem mondtam semmit. Ismét a négyes szoba kényelmes foteljában ültem, és meredtem magam elé füleimet hegyezve.

Volt, ami érdekelt, de nem akartam feladni magam, és az éveket, amik megkeményítettek. Tudni akartam miért ment el, és kihez tartozik, hisz a jegygyűrűje lyukat égetett szinte retinámba. Ám ezekről nem beszélt.

Felesleges témák tömkelegét hozta fel, és úgy éreztem gyerekkorunkhoz képest fordult a kocka.

A múlt képei, a jelen rémei? - 5. fejezet

Baekhyun

Reggel fáradtan estem be a lakásba, és alig vártam, hogy lezuhanyozhassak. Több pénzt vertem el, azt hiszem, mint eddig bármikor de nem érdekelt.

Az már annál jobban, hogy a folyosón átestem egy cipőn, így megismerkedtem a földdel. Morogva fordultam a tárgy irányába. Eszméletlen magas és vékony sarkú cipő hevert a kövön.

A múlt képei, a jelen rémei? - 4,5. fejezet

4,5.fejezet

Chanyeol

Kiskoromban volt egy srác, akit mindenkinél jobban szerettem. Amikor csak lehetett a nyakán lógtam, vagy ő az enyémen. Sok szempontból más volt mint a többiek, ez már a kis Chanyeolnak is feltűnt.

Baekhyun nem a pénzem miatt barátkozott velem, nem azért hozták át a szülei, hogy az enyémekkel nyájaskodjanak. Neki sosem voltak meg a legújabb játékai, nem volt hatalmas szobája, és nem vitték mindenhova kocsival.

Ő tömegközlekedéssel jutott el az iskolába, engem külön sofőr szállított minden nap. Ő nevetgélt a szüleivel, és verekedett testvérével, míg én csak komoran ültem a családi vacsorák alatt.

A múlt képei, a jelen rémei? - 4. fejezet

4. fejezet.

Jongin

- Jongin! Neked kellett volna elmenned vásárolni! - hallottam Baek hangját.

- Mindjárt!- kiáltottam vissza, és felkaptam egy felsőt. Hajam még nedves volt de nem érdekelt. Kirobbantam a konyhába. - Mehetünk! - vigyorogtam rá.

A múlt képei, a jelen rémei? - 3. fejezet

Baekhyun

Több óra elteltével sikerült ismét Jongin közelébe kerülnöm, ám nem sejtettem, hogy ez mekkora hiba volt. Még hozzá se tudtam szólni, mikor megragadtak minket.

- Baekkie négyes szoba, Kai nyolcas.

Nagyot sóhajtva bólintottam. A hetesben első áldozatom pihengetett, nem messze az egyik fotelban, pedig az őt követő vendégem csókolózott talán a szülinapossal.

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - V. felvonás

 Szinte remegve kapkodott valami felső után a szekrényében turkálva. Taora reggel rájött, hogy itt bizony kurva meleg van és a hülye légkondi nem működik jól, minek hála elállított valamit, ezért a lakásban mínuszok röpködtek.

Na jó azért nem, de hála a rettegő kungfupandának a hőmérséklet jócskán húsz fok alatt volt. Pontosan 13 fokot mutatott a nappaliba kiakasztott hőmérő.

- Csak nem fázol? - lépett be vigyorogva Chanyeol, kis vörös elálló füleivel, vastag pulcsiba bújva.

- Szerinted? - nézett le libabőrös karjaira, aztán észrevett egy kellően melegnek tűnő pulcsit. Gyorsan magára kapta, mire máris jobb kedve lett. - Megölöm Taot...

- Legalább nincs meleg – vont vállat a magas.

- A Yoda füleid a fagyhalálról árulkodnak... - gúnyolódott rajta, mire Chanyeol a füleihez kapott, majd elvigyorodott.

- Nem mondtam, hogy nem fázom.

Baekhyun csak megcsóválta a fejét, aztán asztalához ült és elintézett még pár dolgot a gépén.

- Mássz beljebb – szólalt meg mikor laptopja már kikapcsolva pihent ágya szélén, ő pedig párnáját magához ölelve állt a magas ágya előtt.

- Miért? - pislogott rá Chanyeol, miközben nyakáig húzta a vastag takarót.

- Miért? Mert valaki – ejtette ki nem kevés célzatossággal a szót – reggel leöntötte a paplanomat kávéval. Rémlik?

- Ó, hogy az... - túrt kínos mosollyal hajába a magas. - Sajnálom.

- Kit érdekel a sajnálatod, ha megfagyok éjszaka egy nyamvadt pléd alatt? Húzz beljebb... - lökdöste lábával a másikat.

- Utálok belül aludni.

- Akkor mássz kintebb, nekem édes mindegy, de kell a paplanod. Nem fogok miattad megfázni és hallgatni mindenki szidását.

-Jól van na... - húzódott kintebb Chanyeol, mire Baek egy másodperc alatt az ágy belsejébe fészkelődött. Pulcsiját lehúzta és a földre dobta, így pólóban nyúlt el a másik mellett, a takaró nagy részét eltulajdonítva.

- Most velem alszol vagy a takarómmal? - kérdezett rá a magas, mire Baek egy morcos sóhajjal közelebb csúszott nagyjából két cetit. - Baekhyun...

- Yoda? - vigyorgott pimaszul a paplan alól, ám a következő pillanatban már torkába dobogott a szíve, ahogy Chanyeol megszüntette köztük a távolságot, és kényelmesen bevackolta magát mellé a vastag takaró alá.

- Jó éjszakát... - nyammogott elégedetten, mintha egy cseppet sem zavarta volna a tudat, hogy lábuk egymásnak simul.

- Neked is... - motyogta Baekhyun, és mikor úgy érezte a másik már elaludt óvatosan még egy egészen kicsikét közelebb simult hozzá.

Persze csak azért, hogy a takaró teljes fedje... egy másodpercig sem volt semmilyen hátsó szándéka... Dehogy!  

A múlt képei, a jelen rémei? - 2. fejezet

Baekhyun

Kinyitottunk, de az ígért társaság még nem érkezett meg. Fura is lett volna ha pontosan érkeznek, így Jonginnal leültünk a pulthoz, míg a többiek az ajtóban álltak szépen sorban. A sor vége volt a mi helyünk, így szinte észrevétlenül tudtunk mindig az utolsó pillanatban beesni oda, ha megérkezett az akármilyen puccos népség.

- De most komolyan! - nyavalygott. - tényleg szar a hajam?

A múlt képei, a jelen rémei? - 1. fejezet

Baekhyun

Laposokat pislogtam, miközben próbáltam, kitalálni, hogyan is érhetett véget az este. Bár igazából mindegy, minden este ugyanolyan volt.

- Baekhyun, baszd meg, kelj már fel! Három múlt! - üvöltött Jongin, és közben erősen kezdte gyötörni ajtómat.

Ismertető - A múlt képei, a jelen rémei?

A múlt képei, a jelen rémei?

 Kim Jongin és Byun Baekhyun évek óta legjobb barátok. Nem is barátok... inkább testvérek. Csak ketten vannak egymásnak, nincs, aki közéjük állhatna.

Nehéz sorsuk köti őket össze, és együtt próbálnak túlélni a jelenbe, messze elkerülve a keserűségekkel teli múltat.

Ám mi történik ha a múlt visszaszökken jelenükbe, és nekik hirtelen szembe kell nézniük azzal, amit örökre felejteni akarnak?

Park Chanyeol Amerikában ismeri meg későbbi legjobb barátját, akivel bár történetük más, a végkifejlet tökéletesen ugyanaz. Do Kyungsooval karöltve határozzák el magukat, hogy Koreába költöznek, hogy ott folytassák egyetemüket. Gyűrűvel a kezükön.

Az élet senkivel sem kegyes, mindenkinek oszt pofonokat, de a pofonok száma és erőssége változó. Képesek szembenézni a régi énjükkel, érzéseikkel, és bajaikkal, amiket gyermekként átéltek? Minden rendbe jöhet, vagy ami elromlott az örökre romlott marad?  

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - IV. felvonás

Unottan nyomogatta a telefonját, miközben nagyokat sóhajtozott és még csak véletlenül sem pillantott a másikra. Hosszas fejtörés és sok felsülés után végre kitalálta a következő taktikát. Egyszerűen átnéz rajta! Ennyi!

- Baekhyun a fene essen beléd! - rántotta ki dühösen Suho füléből a kis zsineget.

Hát igen. A terv megint nem volt tökéletes... Ahhoz ugyanis, hogy a magas gyagyást kizárja világából csak a max hangerős zenehallgatás jutott eszébe. Csak épp ezzel mindenki mást is elbarikádozott, aminek például leaderük nem örült.

- Bocsánat – motyogta, és kiskutya szemekkel pillantott fel, remélve a gyors megbocsátást.

Suho csak morogva intett, hogy induljanak, több figyelmet nem is fordított rá. Várt pár pillanatot, majd mikor meglátta, hogy Chanyeol felé igyekszik visszadugta fülébe a kis szerkezetet, és gyorsan elmasírozott.

Este filmet nézett, természetesen fülhallgatóval és teljes koncentrálással. Mégis Chanyeol minden mozdulatáról tudott. Érezte, hogy gyakran nézett felé a magas, néha talán beszélgetést is próbált kezdeményezni, de Baekhyun minden alkalommal tett valami apró mozdulatot, hogy megakadályozza.

Lassan ezt játszotta már másfél hete. Chanyeol pedig egészen eddig mintha észre sem vette volna. Ez pedig még jobban dühítette. Miért nem próbálkozik a magas?

A dorm felé ballagtak a közeli kajáldából, miközben Baekhyun ismét a zenét hallgatok és nem látok, nem hallok alapelven működött. Fejét leszegve bandukolt a többiektől kicsit lemaradva, aztán egyszer csak egy ütközés hozta vissza a valóságba.

El sem hitte, miközben seggre ült, hogy képes volt lefejelni egy lámpaoszlopot. Egy lámpaoszlopot! Mindenki előtt!

- Minden oké? - guggolt mellé Chanyeol, miközben végigsimított fájó kobakján, mire kicsit felszisszent.

- Már, hogy lenne rendben? - morgott a kicsi. - Lefejeltem egy cseszett oszlopot az utca közepén!

- Tulajdonképpen a házunk előtt... - jegyezte meg csendesen a magas de csak egy gyilkos pillantást kapott jutalmul.

- Nem hiszem el – morgott Baekhyun és morcosan, lassan pirosodó homlokkal tápászkodott fel.

Annyira elege volt, hogy érezte a szemében a könnyeit, mire még idegesebben szipogott egy nagyot. Nem akart még bömbölni is, mint valami hülye kis gyerek. Na az aztán már végképp betett volna neki.

- Gyere – lépett felé Chanyeol és a következő pillanatban már a kezében is volt.

- Mit csinálsz?! - háborodott fel, de a nyakába csimpaszkodott, nem akart még egyszer a földön kikötni.

- Ahh... nehéz vagy... - dobott rajta egyet a magas, amitől ha lehet még cikibbnek érezte a helyzetet. - Azt mondtad kiskorodba mindig így vitt az apukád, ha valami történt veled – indult el Chanyeol.

- Az agyam eldobom... - morogta halkan, miközben fejét a másik nyakába temette. Tényleg egy kisgyereknek érezte magát, Chanyeol pedig úgy viselkedett vele, mint az apja. Mégis ahogy érezte a másik tényleges közelségét vörösbe váltott arca. Kezeivel szorosabban ölelte a balga magas alakot, és hagyta magát cipelni.

- Tuti, hogy híztál... - jegyzete meg pár pillanat múlva Chanyeol, mire megint felment benne a pumpa.

- Hülye Yoda... - suttogta a nyakába, de nem tudott nem mosolyogni a kellemes érzés miatt. Végre közel került hozzá, még ha nem is úgy, ahogy vágyott rá.

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - III. felvonás

 Baekhyun még mindig mérgesen támasztotta a falat, miközben a vigyorgó magas alakot figyelte, aki épp az egyik staff tagnak tette az agyát.

- Minden oké? - jelent meg mellette Kai, mire kiszakadt a monoton nézéssel gyilkolok tevékenységéből.

- Persze, miért ne lenne? - mosolygott ártatlanul.

- Árad belőled a gyilkos aura.

- Áradna? - nevetett fel megjátszott jókedvvel majd elkomorult. - áradjon is, mert gyilkolni fogok, ha az az ostoba Yoda nem tolja el onnan a mocskosul formás seggét a nagyon közel jövőben! - sziszegte, mire Kait kirázta a hideg.

- Félelmetes vagy hyung... - ütögette meg a vállát, majd halkan próbált távozni a hidegháborús övezetből.

Ádáz tekintettel méregette a párost, és szuggerálta Chanyeol nevetős arcát, de a magas csak nem reagált. Még legalább öt percig próbálkozott mire végre sikerrel járt. Chanyeol rá figyelt.

Majdnem felvisított örömében, mikor lekoptatta a csajt, és felé indult. Próbált nyugton maradni, de még pislogni sem mert, nehogy a következő pillanatban, amíg nem figyel a magas mással kezdjen jópofizni.

- Belement valami a szemedbe? - kérdezte Baekhyunt mikor odaért, és közelebb is hajolt.

- Mi? Nem! Miért? - értetlenkedett.

- Mert már vagy tíz perce gúvasztod felém őket. Azt hittem valami gond van... de akkor örülök, hogy nincs. Elmegyek kávét venni.

- Majd én! - csapott le a lehetőségre.

Meghívja egy kávéra, elbeszélgetnek az egyik sarokba, és végre leesik ennek az ostobának, hogy ők egymásnak vannak teremtve.

- Tényleg elmész? Az tök jó lenne. Kérdeztem a többieket, is de csak Yixing, és Xiumin hyung kérik a szokásosat.

Baek csak bólint, hogy tudja mit jelent ez.

- És te?

- Én nem iszom, de Noonanak hozol egy vaníliás jegeskávét?

- Mi az, hogy te nem iszol? - ragadt le a számára lényeges információnál.

- Csak noonának akartam hozni és...

- Ezt nem hiszem el... - motyogta közbe Baek és már keresett egy üres falfelületet, hogy fejét néhányszor alaposan beleverhesse.

- Baek? Minden rendben?

- Persze... - sóhajtotta, majd felkapta pénztárcáját és elindult a bolt felé.

Már megint bakot lőtt...  

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - II. felvonás

 - Majd én! - kapta fel a kezét talán túl lelkesen is Baekhyun, mire a többiek értetlenül néztek rá.

- Biztos vagy te ebben? - pislogott Suho döbbenten. Az a Baekhyun, akit ismert, előbb mond le a kedvenc szemceruzájáról, minthogy önként és dalolva elmosogasson.

- Persze! - vigyorgott teli szájjal.

Fejben már ezernyi terv körvonalazódott benne.

A mosogatás közben véletlen összeér a kezük. Egyszerre nyúlnak egy tányérért, és akkor végre Chanyeolon is végigszalad az a ravasz kis bizsergés... esetleg véletlenül, és teljesen véletlenül megcsapja a... - ahh már a gondolatba is belepirult...

Gyorsan megrázta kobakját, hogy kitisztuljanak gondolatai, de fejében még mindig az a kép játszott, ahogy Chanyeol formás hátsójára csap a konyharuhával. Milyen szép is lenne...

- Hát rendben... -egyezett végül bele a leader. Igazából hidegen hagyta a mosogatás kérdése, egész egyszerűen nem akart reggel egy romhalmaz kinézetű konyhával találkozni.

Lassan szállingózott ki mindenki a konyhából, és mire Baek magához tért már kettesben álltak ott. Kedves mosolyt villantott Chanyeol felé, aki viszonozta.

- Köszi, hogy megcsinálod helyettem, igazán kedves tőled – vigyorgott a magas, majd felkapta a telefonját és eltűnt mint a kámfor.

- Mi van? - pislogott Baekhyun mikor egyedül maradt a konyhába. Kellett pár másodperc mire leesett neki, hogy bizony alaposan melléfogott. - ne mááááááár... - nyafogott.

Az edényhalomra pillantott, majd Chanyeol hűlt helyére.

Nekik most ott kellene állniuk a mosogató előtt, édes kis semmiségekről beszélgetni, miközben lopva a másikat figyelnék! Aztán a hangulat megváltozna, ahogy ő egy egészen kicsit közelebb araszolna, és... és... És nem egyedül kellene mosogatnia!

Toporzékolva nyúlt az első mocskos tányér után, és halkan szitkozódva engedte meg a vizet. Magában szépen és cifrán megfogalmazva küldte melegebb éghajlatra a gyagyás magas alakot.

De te így szeretsz... - Baekris

Baekhyun amikor elsőnek találkozott Yifannal egy egoista faszfejnek nézte. Órát tartott nekik, mert a professzor nem ért rá, és a legjobb diákját küldte be helyettesíteni. Nagyon utálta a kínai alakot, aki nem elég, hogy saját anyanyelvét hibátlanul beszélte, mellette tudott angolul, és koreaiul is jól kommunikált.

Rettentő féltékeny volt rá, elvégre ő hiába küzdött évek óta az angollal, az írásnál mindig a hangul jött kezére, beszédnél pedig hiába is koncentrált koreai szavak csúsztak csak ki a száján.

A bakfis és a sátán - Chansoo

Kyungsoo félve pillantott át a könyve felett, hisz tudta, ha arra néz, el fog veszni azokba a tökéletes vágású szemekbe. Hiába próbálta kontrollálni magát, szüksége volt azokra az érzésekre melyeket a másik tekintete vetített felé. Olyan szintű vágyakozást érzett, mint még soha. Fel akart állni, oda akart sétálni a másikhoz, megcsókolni, majd karon ragadni és elvonszolni innen.

De nem mozdult.

Sose mozdult.

Hangtalan sóhajjal temetkezett vissza könyvébe, de még hosszú ideig érezte magán a sóvárgó pillantásokat.

Park Chanyeol egy drog volt. Csak épp egy baj volt a vele. A függőséget okozó, függő volt. Kyungsoo tudta nem sétálhat bele a kelepcébe. Tudta, hogy távol kell a másiktól maradnia különben ugyanarra a sorsra jut.

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - I. felvonás

- Hyung... - nyögött nagyot Chanyeol, mikor megérezte maga mellett besüppedni az ágyat. Hulla fáradt volt, alig egy órája értek haza, ő pedig az utolsók között jutott a zuhany alá.

- Nem tudok aludni... - motyogta a kisebb, és közelebb fészkelődött hozzá. Chanyeol nem értette minek ez a közelség elvégre nyár volt, majd megsült egy szál pléd alatt is.

- Mi a gond? - nyammogta félálomban. Alig várta, hogy visszaaludhasson.

Baekhyun tovább mocorgott, még kisebb távolságot hagyva maguk között már ha ez lehetséges volt.

- Félek a sötétben...

- De hát reggel hét van! - pillantott a falon kattogó órára. - és süt a nap.

Baekhyun csak morcosan fújtatott egyet, magában már a következő indokot keresve.

- Fázom – motyogta és elégedett volt válaszával. Ám a magasnak erre is volt kifogása.

- Huszonnyolc fok van!

A kicsi most már érezhetően morcosan simult a másikhoz.

- Rémálmom volt!

- De hát még...

- Akkor cseszd meg te dög, hogy nem aludhatok veled! - vesztette el a türelmét, és egy minitorpedóként lőtt ki a magasabb ágyából, bosszúból pedig a plédet is magával vitte.

- Baek... - kapkodott csukott szemmel utána Chanyeol - jobban mondva a plédje után - de már csak az ajtó csukódását hallotta. - Ah... - esett vissza a feje a párnára, és alig pár pillanat múlva az igazak álmát aludta.

Baekhyun mérgesen vágta le magát a kanapéra, és dühösen szuggerálta a szerencsétlen takarót.

- Mindig csak azok a hülye Yoda-kifogások! - puffogott halkan, de annál morcosabban magában, de lassan bevackolta magát az ülőalkalmatosságra. Az egyik díszpárnát feje alá gyömöszölte, az ellopott pléddel pedig betakarózott. Markába szorította az anyag egy részét és orrához emelve, mélyet szippantott belőle.

- De olyan jó illata van...

A bronz bőrű baba - Sekai

Kai egy baba. Sehun megveszi őt. Ám az élet és a létezés két külön fogalom ebben a világban, és mire ezt mindketten megértik, már nem tudnak a másik nélkül meglenni.

***

Nyalóka - Baekyeol

Nyalóka

- Szia Baek! - lépett be a mindig arcán játszó hatalmas mosollyal Chanyeol a szobába.

- Ma nincs kedvem beszélgetni – vágta el a társalgás folyamát rögtön az ágyban fekvő.

- Hoztam neked egy mangát! - kutakodott a táskájába a másik, mintha meg sem hallotta volna a mondatot. Pedig hallotta.