Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - I. felvonás

- Hyung... - nyögött nagyot Chanyeol, mikor megérezte maga mellett besüppedni az ágyat. Hulla fáradt volt, alig egy órája értek haza, ő pedig az utolsók között jutott a zuhany alá.

- Nem tudok aludni... - motyogta a kisebb, és közelebb fészkelődött hozzá. Chanyeol nem értette minek ez a közelség elvégre nyár volt, majd megsült egy szál pléd alatt is.

- Mi a gond? - nyammogta félálomban. Alig várta, hogy visszaaludhasson.

Baekhyun tovább mocorgott, még kisebb távolságot hagyva maguk között már ha ez lehetséges volt.

- Félek a sötétben...

- De hát reggel hét van! - pillantott a falon kattogó órára. - és süt a nap.

Baekhyun csak morcosan fújtatott egyet, magában már a következő indokot keresve.

- Fázom – motyogta és elégedett volt válaszával. Ám a magasnak erre is volt kifogása.

- Huszonnyolc fok van!

A kicsi most már érezhetően morcosan simult a másikhoz.

- Rémálmom volt!

- De hát még...

- Akkor cseszd meg te dög, hogy nem aludhatok veled! - vesztette el a türelmét, és egy minitorpedóként lőtt ki a magasabb ágyából, bosszúból pedig a plédet is magával vitte.

- Baek... - kapkodott csukott szemmel utána Chanyeol - jobban mondva a plédje után - de már csak az ajtó csukódását hallotta. - Ah... - esett vissza a feje a párnára, és alig pár pillanat múlva az igazak álmát aludta.

Baekhyun mérgesen vágta le magát a kanapéra, és dühösen szuggerálta a szerencsétlen takarót.

- Mindig csak azok a hülye Yoda-kifogások! - puffogott halkan, de annál morcosabban magában, de lassan bevackolta magát az ülőalkalmatosságra. Az egyik díszpárnát feje alá gyömöszölte, az ellopott pléddel pedig betakarózott. Markába szorította az anyag egy részét és orrához emelve, mélyet szippantott belőle.

- De olyan jó illata van...