De te így szeretsz... - Baekris

Baekhyun amikor elsőnek találkozott Yifannal egy egoista faszfejnek nézte. Órát tartott nekik, mert a professzor nem ért rá, és a legjobb diákját küldte be helyettesíteni. Nagyon utálta a kínai alakot, aki nem elég, hogy saját anyanyelvét hibátlanul beszélte, mellette tudott angolul, és koreaiul is jól kommunikált.

Rettentő féltékeny volt rá, elvégre ő hiába küzdött évek óta az angollal, az írásnál mindig a hangul jött kezére, beszédnél pedig hiába is koncentrált koreai szavak csúsztak csak ki a száján.
És igen... ezek után képes volt angol irodalmat tanulni a főiskolán. Ő sem értette magát.

Ellenben Yifan mindig elnézően mosolygott rá, mikor sorozatosan felsült, és végeláthatatlan türelemmel próbálta egyengetni Baekhyun angol irányú tanulmányait.

Kapcsolatuk mindezek ellenére, igazán viharos volt. Olyan se veled se nélküled dolog, amit ők mégis rettentően élveztek. Baekhyun folyton Yifan idegein táncolt, ami mégis valami mások számára érthetetlen izgalmat hozott életükbe.

Lassan három éve voltak egy pár, mégis napi szinten civakodtak a legapróbb dolgokon is, aminek a vége gyakran a szakítsunk lett, majd másnap egymás karjaiban ébredtek.

Baekhyun idegesen lapozgatta a jegyzeteit, de az istennek sem találta az épp keresett dolgot. Morcosan állt neki elölről, hogy átnyálazza a több száz oldalt, de másodjára sem járt sikerrel. A papírtömeg a sarokban végezte, ő pedig a kanapén duzzogott. Így talált rá a már munkából hazatérő Yifan.

Csak gyengéd mosollyal üdvözölte a sértett félt, aki nem nagyon mutatott irányába reakciót. Fejét enyhén oldalra döntötte, jelezve a megszokott puszit még nem kapta meg. Yifan csak megcsóválta a fejét, majd lehajolt hozzá és gyengéd csókot nyomott orcájára.

- Mire a fel a sértettség? - érdeklődött, miközben kioldotta nyakkendőjét. Zakója már a másik mellett hevert a kanapén.

- Nem találtam valamit... - morgott még mindig. - utálom az egyetemet. Abba kellene hagynom.

- Találod ezt ki az utolsó félévednél. Igazán okos meglátás...

- Úgysem kapom meg a diplomát, csak megvédem magam a megaláztatástól, és bukástól.

- És mi kattant abba a bájos kis buksidba, hogy így gondolod? - pöckölte meg az alacsonyabb homlokát, mire az még sértettebbé vált.

- Úgy viselkedsz velem, mintha valami hisztis gyerek lennék!

- Talán mert ennyit látok belőled napok óta?

- Menj a picsába... - vágott az idősebb felé egy párnát, majd a hálóba viharzott egy hangos ajtócsapódás kíséretében.

Yifan csak megcsóválta a fejét, a már tényleg megszokott hiszti átélése miatt, és a konyhába lépett. Halom mosogatnivaló hevert mindenfelé. A tűzhelyen két edény, benne szénné égett valamikkel. Baekhyun úgy tűnt ma főzni próbált. Ebből sejtette az idősebb, hogy a konyhai felsülés jobban idegesítette, mint az egyetem.

Baekhyun igen hirtelen haragú egyén volt, aki a legkisebb apróságokon is képes volt hosszas hisztit járni.

Az első hónapfordulójukon, azért szakítottak, mert Yifan hivatalos helyre vitte, nem pedig valami otthoni programot szervezett, ezzel megadva neki azt a dolgot, amit már az első csók után vágyott a kicsi. Utána napokig kellett engesztelnie, mire végül csak megszerezte magának, amit akart, vagyis az első együttlétüket. Persze rövidtávon az is vitába fulladt, mikor Baekhyun rájött, hogy a durvábban könyörgések után, jobban is fáj a dolog. Yifan majd egy hétig szúrós tekintetek kereszttüzében élt, mire végre megbocsátást kapott.

Azóta ezerszer meggondolta mennyire hallgasson a minidiktátorra bármiben is...

A fél éves fordulójuknál, Yifan már tanult az esetből, így romantikus vacsorát szervezett házon belül, ám ezzel sem sikerült lenyűgöznie Baekhyunt. A kicsi nyavalygott, hogy milyen csajos elbánásban részesült, és bizony ő igenis pasi attól függetlenül, hogy aláfekszik.

Hosszas vita után, melyben részletesen és hangosan kiordibálták a szexuális életüket végül megbékéltek.

Baekhyun napokig rózsaszín felhőcskéken lebegett, és igazi álomként viselkedett. Yifan számára már-már rémisztő volt, amikor a harmadik reggelen is csók ébresztette, és lágy hang közölte vele, hogy kész a reggeli.

Az első békés és azóta is legtökéletesebb ünnepük az első évfordulójuk volt. Az egész hétvégét kettesben töltötték, vidékre utaztak, ahol aztán a kutyát nem érdekelte két férfi kapcsolata. Békésen andaloghattak akármerre, mert sehol nem volt egy lélek sem. Baekhyun teljesen feltöltődött, imádta, hogy bárhol, és bármikor Yifan kezéért nyúlhatott, vagy lehúzhatta magához egy csókra. Mikor visszatértek Szöulba és a megszokott rendszerükbe, napokig bánatos kiskutyaszemekkel követte szerelme minden mozdulatát.

Végül csak visszarázódott a napi rutinba, és elfogadta a sanyarú valóságot, miszerint csak a négy fal között támadhatta le a másikat.

Yifan diplomaosztója után nyaralni mentek, és tanulva a különböző esetekből ismét egy csendes kis helyet céloztak be. Egy hetet töltöttek egy kellemes kis faházban, ami már mindkettőjükre ráfért. Az előző hónapok alaposan megcibálták őket. Baekhyun még mindig küzdött az angollal, Yifan pedig a végső megmérettetésére készült végeláthatatlanul. Egy kedves szó alig hangzott el köztük, Yifan néha úgy érezte, mintha egy idegennel osztozott volna a lakáson. Folyton elkerülték egymást, vagy pedig csendben tanultak a lakás különböző pontjain, hogy ne zavarják a másikat.

Hiába is vágytak mindketten a másikra, idejüket sosem egyeztették össze makacsságuk miatt, aminek bizony ők látták a kárát. Épp ezért volt annyira különleges élmény az a nyaralás.

Sokat kirándultak, hajnalokba nyúlóan beszélgettek, rengeteg gyengédséget és szeretetet adtak a másiknak, és minden pillanatot kiélveztek.

Yifan a mai napig csodálkozott, hogy vita nélkül kibírtak annyi időt, hisz máskor naponta összekaptak. Veszekedtek ők már mosatlan kiskanálon, elől hagyott pólón, de még a szomszéd nénin is. Mindenen képesek voltak összekapni, ráadásul mindketten halálosan komolyan vették ezeket a vitákat. Mégis mindig kibékültek.

Most Baekhyunon volt a sor a diploma megszerzésében, ami a kicsit igencsak megviselte. Yifan tudta mennyit tanult a másik, ő is rengeteget segített neki, ám hiányzott belőle az alapvető önbizalom. Hiába volt Baekhyun kiállása magabiztos, egész egyszerűen ha az angol került szóba nyuszivá változott bármennyire is szerette a nyelvet és a témát, amit tanult.

Halkan nyitott be a hálóba, ahol Baek lustán nyújtózott egy nagyot az ágyon.

- Mi lett volna a vacsora? - mosolygott rá gyengéden Yifan, ami a mai napig megremegtette a másik gyomrát.

- Semmi... minden odaégett – durcáskodott mégis.

- Mi lenne ha közösen főznénk valamit?

- Nincs kedvem. Tanulnom kell...

- Az ráér – ült le mellé az ágyra, mire már Baekhyun tekintete is érdeklődőbb lett.

- Mi a fene? - gúnyolódott, mikor ő is felült, és közelebb csúszott a másikhoz. - A nagy Wu Yifan félredobatja a tanulást? Hova fajul még ez a világ? - hajolt a másik nyakába, és váratlanul erősen beleharapott.

- Ha annyira tanulni akarnál, nem ezt csinálnád... - célzott az időközben csókká lényegülő támadásra.

- Hiányzol... baj? - karolta át a nyakát, és észrevétlen gyorsasággal telepedett a másik ölébe.

- Ha ez baj lenne, na az lenne baj – vigyorgott bölcsességén Yifan, ellenben Baekhyuntól csak egy lenéző pillantást zsebelhetett be.

- Te meg az ostoba megnyilvánulásaid. Mi lenne ha nem okoskodnál, hanem ténylegesen jó dolgokra használnád a szád?

- Például?

- Kezdhetnél egy csókkal... a többit majd kitaláljuk menet közben.

- Milyen céltudatos lettél...

- Durván akarom – nézett komolyan Baekhyun a másik szemébe, mire Yifan elmosolyodott.

- Utána pedig napokig utálnál.

- Meglehet – vont vállat. - De te meg így szeretsz – vigyorgott pimaszul, minek hála Yifannál elszakadt a húr és maga alá teperte a kisebbet.

- Meglehet – reagált ugyanúgy, miközben kezei már akcióba lendültek. - De ne sírjon a szád...

- Csináld már... - lökte előre csípőjét, ami mindkettőjükből egy nyögést váltott ki. - A következményekkel majd később számolsz...

- Egy makacs kis dög vagy... - tapadt Baekhyun nyakára.

- Mondtam már. Így szeretsz – sóhajtotta elégedetten.

- Igen. Így szeretlek.