Unottan nyomogatta a telefonját, miközben nagyokat sóhajtozott és
még csak véletlenül sem pillantott a másikra. Hosszas fejtörés
és sok felsülés után végre kitalálta a következő taktikát.
Egyszerűen átnéz rajta! Ennyi!
- Baekhyun a fene
essen beléd! - rántotta ki dühösen Suho füléből a kis
zsineget.
Hát igen. A terv
megint nem volt tökéletes... Ahhoz ugyanis, hogy a magas gyagyást
kizárja világából csak a max hangerős zenehallgatás jutott
eszébe. Csak épp ezzel mindenki mást is elbarikádozott, aminek
például leaderük nem örült.
- Bocsánat –
motyogta, és kiskutya szemekkel pillantott fel, remélve a gyors
megbocsátást.
Suho csak morogva
intett, hogy induljanak, több figyelmet nem is fordított rá. Várt
pár pillanatot, majd mikor meglátta, hogy Chanyeol felé igyekszik
visszadugta fülébe a kis szerkezetet, és gyorsan elmasírozott.
Este filmet nézett,
természetesen fülhallgatóval és teljes koncentrálással. Mégis
Chanyeol minden mozdulatáról tudott. Érezte, hogy gyakran nézett
felé a magas, néha talán beszélgetést is próbált
kezdeményezni, de Baekhyun minden alkalommal tett valami apró
mozdulatot, hogy megakadályozza.
Lassan ezt játszotta
már másfél hete. Chanyeol pedig egészen eddig mintha észre sem
vette volna. Ez pedig még jobban dühítette. Miért nem próbálkozik
a magas?
A dorm felé
ballagtak a közeli kajáldából, miközben Baekhyun ismét a zenét
hallgatok és nem látok, nem hallok alapelven működött. Fejét
leszegve bandukolt a többiektől kicsit lemaradva, aztán egyszer
csak egy ütközés hozta vissza a valóságba.
El sem hitte,
miközben seggre ült, hogy képes volt lefejelni egy lámpaoszlopot.
Egy lámpaoszlopot! Mindenki előtt!
- Minden oké? -
guggolt mellé Chanyeol, miközben végigsimított fájó kobakján,
mire kicsit felszisszent.
- Már, hogy lenne
rendben? - morgott a kicsi. - Lefejeltem egy cseszett oszlopot az
utca közepén!
- Tulajdonképpen a
házunk előtt... - jegyezte meg csendesen a magas de csak egy
gyilkos pillantást kapott jutalmul.
- Nem hiszem el –
morgott Baekhyun és morcosan, lassan pirosodó homlokkal
tápászkodott fel.
Annyira elege volt,
hogy érezte a szemében a könnyeit, mire még idegesebben szipogott
egy nagyot. Nem akart még bömbölni is, mint valami hülye kis
gyerek. Na az aztán már végképp betett volna neki.
- Gyere – lépett
felé Chanyeol és a következő pillanatban már a kezében is volt.
- Mit csinálsz?! -
háborodott fel, de a nyakába csimpaszkodott, nem akart még egyszer
a földön kikötni.
- Ahh... nehéz
vagy... - dobott rajta egyet a magas, amitől ha lehet még cikibbnek
érezte a helyzetet. - Azt mondtad kiskorodba mindig így vitt az
apukád, ha valami történt veled – indult el Chanyeol.
- Az agyam
eldobom... - morogta halkan, miközben fejét a másik nyakába
temette. Tényleg egy kisgyereknek érezte magát, Chanyeol pedig úgy
viselkedett vele, mint az apja. Mégis ahogy érezte a másik
tényleges közelségét vörösbe váltott arca. Kezeivel
szorosabban ölelte a balga magas alakot, és hagyta magát cipelni.
- Tuti, hogy
híztál... - jegyzete meg pár pillanat múlva Chanyeol, mire megint
felment benne a pumpa.
- Hülye Yoda... -
suttogta a nyakába, de nem tudott nem mosolyogni a kellemes érzés
miatt. Végre közel került hozzá, még ha nem is úgy, ahogy
vágyott rá.