2015. szeptember 29., kedd

A múlt képei, a jelen rémei? - 2. fejezet





Baekhyun
Kinyitottunk, de az ígért társaság még nem érkezett meg. Fura is lett volna ha pontosan érkeznek, így Jonginnal leültünk a pulthoz, míg a többiek az ajtóban álltak szépen sorban. A sor vége volt a mi helyünk, így szinte észrevétlenül tudtunk mindig az utolsó pillanatban beesni oda, ha megérkezett az akármilyen puccos népség.
- De most komolyan! - nyavalygott. - tényleg szar a hajam?

2015. szeptember 26., szombat

A múlt képei, a jelen rémei? - 1. fejezet




Baekhyun

Laposokat pislogtam, miközben próbáltam, kitalálni, hogyan is érhetett véget az este. Bár igazából mindegy, minden este ugyanolyan volt.

- Baekhyun, baszd meg, kelj már fel! Három múlt! - üvöltött Jongin, és közben erősen kezdte gyötörni ajtómat.

Ismertető - A múlt képei, a jelen rémei?

A múlt képei, a jelen rémei?

 Kim Jongin és Byun Baekhyun évek óta legjobb barátok. Nem is barátok... inkább testvérek. Csak ketten vannak egymásnak, nincs, aki közéjük állhatna.
Nehéz sorsuk köti őket össze, és együtt próbálnak túlélni a jelenbe, messze elkerülve a keserűségekkel teli múltat.
Ám mi történik ha a múlt visszaszökken jelenükbe, és nekik hirtelen szembe kell nézniük azzal, amit örökre felejteni akarnak?
Park Chanyeol Amerikában ismeri meg későbbi legjobb barátját, akivel bár történetük más, a végkifejlet tökéletesen ugyanaz. Do Kyungsooval karöltve határozzák el magukat, hogy Koreába költöznek, hogy ott folytassák egyetemüket. Gyűrűvel a kezükön.

Az élet senkivel sem kegyes, mindenkinek oszt pofonokat, de a pofonok száma és erőssége változó. Képesek szembenézni a régi énjükkel, érzéseikkel, és bajaikkal, amiket gyermekként átéltek? Minden rendbe jöhet, vagy ami elromlott az örökre romlott marad?  

2015. szeptember 20., vasárnap

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - IV. felvonás

Unottan nyomogatta a telefonját, miközben nagyokat sóhajtozott és még csak véletlenül sem pillantott a másikra. Hosszas fejtörés és sok felsülés után végre kitalálta a következő taktikát. Egyszerűen átnéz rajta! Ennyi!
- Baekhyun a fene essen beléd! - rántotta ki dühösen Suho füléből a kis zsineget.
Hát igen. A terv megint nem volt tökéletes... Ahhoz ugyanis, hogy a magas gyagyást kizárja világából csak a max hangerős zenehallgatás jutott eszébe. Csak épp ezzel mindenki mást is elbarikádozott, aminek például leaderük nem örült.
- Bocsánat – motyogta, és kiskutya szemekkel pillantott fel, remélve a gyors megbocsátást.
Suho csak morogva intett, hogy induljanak, több figyelmet nem is fordított rá. Várt pár pillanatot, majd mikor meglátta, hogy Chanyeol felé igyekszik visszadugta fülébe a kis szerkezetet, és gyorsan elmasírozott.
Este filmet nézett, természetesen fülhallgatóval és teljes koncentrálással. Mégis Chanyeol minden mozdulatáról tudott. Érezte, hogy gyakran nézett felé a magas, néha talán beszélgetést is próbált kezdeményezni, de Baekhyun minden alkalommal tett valami apró mozdulatot, hogy megakadályozza.
Lassan ezt játszotta már másfél hete. Chanyeol pedig egészen eddig mintha észre sem vette volna. Ez pedig még jobban dühítette. Miért nem próbálkozik a magas?

A dorm felé ballagtak a közeli kajáldából, miközben Baekhyun ismét a zenét hallgatok és nem látok, nem hallok alapelven működött. Fejét leszegve bandukolt a többiektől kicsit lemaradva, aztán egyszer csak egy ütközés hozta vissza a valóságba.
El sem hitte, miközben seggre ült, hogy képes volt lefejelni egy lámpaoszlopot. Egy lámpaoszlopot! Mindenki előtt!
- Minden oké? - guggolt mellé Chanyeol, miközben végigsimított fájó kobakján, mire kicsit felszisszent.
- Már, hogy lenne rendben? - morgott a kicsi. - Lefejeltem egy cseszett oszlopot az utca közepén!
- Tulajdonképpen a házunk előtt... - jegyezte meg csendesen a magas de csak egy gyilkos pillantást kapott jutalmul.
- Nem hiszem el – morgott Baekhyun és morcosan, lassan pirosodó homlokkal tápászkodott fel.
Annyira elege volt, hogy érezte a szemében a könnyeit, mire még idegesebben szipogott egy nagyot. Nem akart még bömbölni is, mint valami hülye kis gyerek. Na az aztán már végképp betett volna neki.
- Gyere – lépett felé Chanyeol és a következő pillanatban már a kezében is volt.
- Mit csinálsz?! - háborodott fel, de a nyakába csimpaszkodott, nem akart még egyszer a földön kikötni.
- Ahh... nehéz vagy... - dobott rajta egyet a magas, amitől ha lehet még cikibbnek érezte a helyzetet. - Azt mondtad kiskorodba mindig így vitt az apukád, ha valami történt veled – indult el Chanyeol.
- Az agyam eldobom... - morogta halkan, miközben fejét a másik nyakába temette. Tényleg egy kisgyereknek érezte magát, Chanyeol pedig úgy viselkedett vele, mint az apja. Mégis ahogy érezte a másik tényleges közelségét vörösbe váltott arca. Kezeivel szorosabban ölelte a balga magas alakot, és hagyta magát cipelni.
- Tuti, hogy híztál... - jegyzete meg pár pillanat múlva Chanyeol, mire megint felment benne a pumpa.
- Hülye Yoda... - suttogta a nyakába, de nem tudott nem mosolyogni a kellemes érzés miatt. Végre közel került hozzá, még ha nem is úgy, ahogy vágyott rá.