Még elalvás előtt
felhívtam a főnököt, hogy Jongin beteg lett így elfogadta, hogy
nem dolgozhatott. Nem mondtam időpontot, hogy mikortól mehetne
vissza, úgy voltam vele, hogy ez már az ő döntése.
Mérges voltam, és
tehetetlen, aminek hála nem tudtam aludni. Túl sok minden járt a
fejemben, magamra rángattam a saját gondjaim mellé Jonginét is.
Nem éreztem tehernek, mert ő sosem volt az, de most nem tudtam mit
kellene tennem.
Gyűlöltem a
Mókusfejűt annak ellenére, hogy Jongin halálosan szerelmes volt
belé.
Tudtam, hogy támogatnom kellene, de nem tudtam hinni a másikban. Nem voltam biztos benne, hogy Jongint hogyan viselné a következő csalódást, így próbáltam elkerülni azt.
Tudtam, hogy támogatnom kellene, de nem tudtam hinni a másikban. Nem voltam biztos benne, hogy Jongint hogyan viselné a következő csalódást, így próbáltam elkerülni azt.
Lehet, hogy Kyungsoo
viszont szerette őt, de bassza meg az ujján ott csillogott az a
kicseszett gyűrű! Szerelem ide vagy oda, van valakije! Az utolsó,
amit elfogadtam volna, hogy Jongin valakinek a kitartott kis titkos
kúrópajtása legyen.
De a gyűrű nem
érdekelte legjobb barátomat.
Chanyeollal inkább
már nem is foglalkoztam, mert félő volt beleőrülök a
gondolataimba. A srác ma csomószor nézett rám, olyan tekintettel,
mintha bejönnék neki. Hiába nyugtatgattam magam, hogy ez biztosan
lehetetlen, nem tudtam kiverni a fejemből.
Reggel hatkor
kipattant a szemem, és nem bírtam tovább a seggemen maradni.
Idegileg kész voltam, folyton kavarogtak gondolataim, és nem
éreztem jól magam. Feltúrtam éjjeliszekrényem és a legalsó
fiókban megtaláltam, amit kerestem. Pár injekciós tű hevert
benne, fecskendővel, és néhány üvegcse. Régen használtam
utoljára belőle, de a megszokott mozdulatok megmaradtak. Letörtem
az üvegcse tetejét, felszippantottam a fecskendőbe a folyadékot,
és minden felkészülés nélkül szúrtam karomba a tűt. Fájt
ugyan de nem jobban, mint régen, vénát találtam vele, így lassan
magamba fecskendeztem az oldatot.
Pár perc múlva
sokkal jobban éreztem magam, és szinte beájultam az ágyba.
Mikor dolgozni
indultam még éreztem magamban a gyógyszer hatását. Tizenkettő
voltam, mikor elsőnek használtam, és szinte a függője lettem.
Aztán Jongin miatt leszoktam róla, de négy év az négy év, így
mindig volt otthon belőle pár darab vész esetére. Hivatalosan már
nem volt rá szükségem, de hivatalosan minden olyan kibaszott szép
volt. Elvégre a politikusok is mindent olyan szépen elhallgattak,
hogy hivatalosan a világ szép és jó volt, nem hivatalosan romlott
és erkölcstelen. Melyik lehetett az igaz? Naná, hogy a második.
Szóval nem
hivatalosan mindig volt nálam gyógyszer.
Nem lepett meg, hogy
Chanyeol várt rám a négyes szobában. Farmert és inget viselt,
idáig ez volt a legátlagosabb megjelenése. Kissé bizonytalanul
léptem át a küszöböt, ám neki ezt nem tűnt fel. A fotelba
rogytam és köszönés nélkül lehunytam a szemem.
- Minden rendben van
Jonginnal? - tette fel a kérdést. Ránéztem és láttam telefonja
képernyőjét bámulja.
- Megvan –
bólintottam. Forgott kicsit a világ.
Hallottam pötyögni
telefonján.
- Ma nem jön?
- Nem.
- Mikor fog megint
jönni?
- A fasz se tudja
Chanyeol – vesztettem el a türelmem. Miért kell nekem mindent
tudni? Jongin hozzám se szólt mikor kijöttem szobámból, hogy
készüljek. Nem ettem ma egy falatot sem, és a gyógyszer túl
erősen hatott. Idefele jövet esküszöm a felhők táncoltak. Hiába
tudtam, hogy hülyeség a szemem teljesen elhitte. Mégis alig
vártam, hogy hajnalba bevehessem a következő adagot, hisz nem
tudtam nélküle aludni.
Chanyeol nem reagált
rám, tovább pötyögött telefonján, és szart arra, hogy én itt
voltam. Vegetáltam a fotelba, ám elaludni nem tudtam, pedig nem
bántam volna. Lehet a gyógyszer kiütött és elaltatott, mégsem
éreztem magam teljesen feltöltődve ébredés után.
- Kyungsoo aggódik
érte. Eléggé megviselte az este – hozta fel fél óra múlva a
másik kettőt. Örültem neki. Mi a faszt kezdjek velük?
Menekülni akartam,
bár tudtam nem hagyhatom magára Jongint attól, hogy úgy éreztem
elárult. Amíg nem jelent meg Kyungsoo csak én voltam neki.
Lehettem valakinek a legfontosabb ember az életében. Nem kellet
ehhez szerelem, vagy rokoni kapcsolat. Felesleges volt mindkettő. Ám
megjelent az egyik tényező, és magamat máris feleslegesnek
éreztem. Jongin fejében csak ő járt, csak rá gondolt, és csak
vele akart lenni. Nem kérdezte meg, hogy mi van velem, hogy hogyan
viseltem Chanyeolt, hogy mit érzek. Hozzám sem szólt. Tudtam, hogy
megviselte a találkozás, a pokolba is megértettem, de kezdett
felemészteni az összevisszaság.
Nem volt esélyem
kikapcsolni mert a füles kisajátított magának munkahelyemen,
pedig nem egy vendégem volt, aki ígérte jelentkezését. Olyanok,
akik segítettek volna kicsit kikapcsolni és megnyugodni.
- Holnap is jönni
akarsz? - kérdeztem valamikor. Fogalmam sincs mennyi volt az idő,
totál szétesett a kép.
- Igen! - lelkesen
vágta rá, de még mindig telefonját bűvölte.
- Nem akarom, hogy
gyere.
- Mi? Miért? -
nézett felém. Félig lehunyt pillákkal mértem végig.
- Mert ki akarok
kapcsolni – nálam ez annyit jelentett, hogy egy valamire való
vendéggel elvonultam szexelni egyet, vagy kettőt. Eunhyuk lett
volna az ideális, de sajnos nem tudtam mikor jelentkezik megint.
Ellenben tudtam ha illegetem magam kint a főtéren, hamar párt
találok magamnak.
Felállt a kanapéról
és elém sétált. Lehajolt hozzám hosszan nézett szemembe. Nem
értettem mit akart, mikor közeledni kezdett.
- Mi lenne ha én
segítenék? - hajolt ajkaimra, és lágyan megcsókolt.
Ledermedtem. Izmaim
befeszültek, és a karfába csimpaszkodtam két kezemmel. Kitágult
szemekkel meredtem magam elé, míg ő folytatta tevékenységét.
Alsó ajkamat ajkai közé vette, és óvatosan megszívta.
Akaratlanul hajoltam közelebb hozzá, és mielőtt észrevettem
volna, lehunyt szemmel hagytam, hogy kóstolgasson.
A gyógyszerre
fogtam. Azt is, hogy hagytam, és azt is, hogy utána kóvályogva
néztem, ahogy eltávolodott.
- Baek... -
suttogta, ahogy végigsimított arcomon.
- Gyűlöllek
Chanyeol – folyt végig egy könnycsepp arcomon. - még az
emlékeinket is tönkreteszed...
Merev tekintettel
hátrált el tőlem, miközben számat bámulta.
- Holnap nem jövök.
Jongin
Nem tudtam mit
kezdjek Baekhyunnal, teljesen össze voltam zavarodva. Mérges voltam
magamra, amiért megbántottam. Pont őt. Pont azt a személyt,
aki...
- A fenébe... -
csaptam mérgesen a konyhaasztalra.
Úgy gondoltam
bocsánatkérésképp kitakarítom az egész házat, hiába volt
takarítónk ez mindig egyfajta békülési mód volt közöttünk.
Megvártam míg
elment, nem mertem ránézni vagy hozzászólni, és nekiláttam a
pakolásnak.
Igazából nem volt
sok cuccunk, nem vettünk felesleges kacatokat, csak azt tartottuk
meg amit ajándékba kaptunk a vendégektől. Baek teljesen oda és
vissza volt, mikor meglepetést kapott akármelyik kuncsaftjától,
néha napokig vigyorgott az elégedettségtől. Nekem nem jelentettek
sokat a kacatok, csak bedobtam őket egy dobozba, amit pár havonta
átnéztem, és a nagy részét mindig kidobtam. Volt ugyan néhány
dolog, amit megőriztem, mert nem volt rossz egy-két dologra
emlékezni, vagy esetleg tetszett a cucc. Leginkább a ruhákat
tartottam meg, hisz vendégeim mindig megfigyelték öltözködésemet,
és meg-megtaláltak hozzám passzoló ruhákat. Ha tudtam, hogy
valamelyikük aznap jön, némelyiket még fel is vettem, hogy
hízelegjek neki, amiért persze rengeteg borravalót kaptam.
Azt hitték ettől
különlegesebbek, vagy jobban szeretem őket, pedig csak a pénzükre
hajtottam. Én nem ragaszkodtam egyik vendégemhez sem, Baek viszont
annál inkább. Volt egy srác, akiért teljesen odáig volt. A
kezdetek kezdetétől hozzá járt, és a mai napig volt, hogy
megjelent. Én személy szerint nem bírtam, mert Baek túl sokat
foglalkozott vele, de hát ez van.
Ő meg utálta
Kyungsoot. Hiába tudtam, hogy a kettő messze nem ugyanaz, ezzel
nyugtattam háborgó lelkemet, hogy nem baj, amiért még mindig
szeretem őt.
Végigjártam a ház
minden pontját, a végére hagytam szobáját. Ágya bevetetlenül
hevert, néhány ruhája szerteszét, de ami lesokkolt az a tű a
földön.
Rég láttam
utoljára, igazából már azt hittem nincs is neki. Ő bemagyarázta
magának, hogy ez csak orvosság, én igazából drognak tekintettem.
Azt mondta a balesete után kapta egy ideig orvosoktól, és hatásos
volt, így bár nem legális úton de tovább szedte. Mikor
megismertem naponta háromszor négyszer is beadta magának, és
majdnem fél év kellett mire rá tudtam beszélni, hogy hagyja abba.
Fokozatosan szoktattam le róla, és bár tudtam, hogy néha
használta, nem gondoltam volna, hogy még mindig.
Dühösen szedtem
össze a darabokat, a tűről egy csepp vér a fehér szőnyegébe
kenődött. Kidobtam és megfordult a fejemben, hogy átkutatom a
szobáját, hogy minden ilyentől megszabaduljak, de leállítottam
magam. Nem volt hozzá jogom, bármennyire is féltettem őt.
Gondolkodtam mi
vehette rá, hogy megint ehhez forduljon, de csak három dolog jutott
eszembe. Illetve személy. Én, Chanyeol, és közvetetten Kyungsoo.
Még nagyobb bűntudat kezdett bennem munkálkodni.
Hajnalban mikor
hazajött, nem kérdeztem tőle semmit. Bement a szobájába, és ki
is fordult, majd felém sétált. Csendben megölelt, én pedig
szorosan csimpaszkodtam belé. Nemrég teljes tudatomban
kijelentettem, hogy ha valaha választanom kell közte és Soo
között, őt választom. Úgy éreztem ez egy szavak nélkül
kimondott kérlelés volt, bár valószínű még ő sem tudott róla.
Megpróbáltam
beszélgetni vele, de elhárított. Szobájába vonult hamarosan, és
becsukta maga mögött az ajtót. Azt mondta fáradt.
Rágódtam a dolgon,
de negyed óra múlva arra jutottam, hogy meg kellene beszélnünk a
helyzetet. Halkan benyitottam, és vaksötétben csoszogtam felé,
hogy ne ijesszem meg.
Felesleges volt
aggódnom, teljesen kiütötte magát.
Délelőtt mikor
felkeltem még meleg étel állt letakarva a pulton mellette egy kis
üzenettel.
„ El kell intéznem
valamit, majd jövök. Egyél!! :)”
Sosem irtunk
egymásnak olyat, hogy valamit, sosem hagytuk úgy üzenetet, hogy
nem írtuk meg hova megyünk. Fel akartam hívni de
elbizonytalanodtam.
Baekhyun elkezdett
bezárkózni, és ez az egész az én hibám volt.
Nem ért haza
mielőtt munkába kellett mennem...
Éreztem, hogy
valami nem jó, hogy valami nincs rendben de nem tudtam rájönni,
hogy a többi mellé mégis mi tudott még bekavarni. Csak mikor
beléptem az öltözőbe és a naptárra tévedt tekintetem esett le.
Május 6.-a volt. Baekhyun születésnapja.
Elfelejtettem.
Szia!
VálaszTörlésSajnos megint megtörtént, hogy lemaradtam a frissekkel, de ezen tényleg nem aggodalmaskodom már. Két rész most is rendelkezésemre állt, amin agyalhatok. Azért remélem nem kell sokat várni a folytatásra, akármennyire is eselyés, hogy ismét csúszni fogok vele. De mindegy is, ez az én hülyeségem. :-P
Amellett, hogy sok kérdés volt már eddig is, most még több lett. Baekhyun ,,gyógyszere" és Jongin prolémàja...Nem is kicsit aggasztó mindekettő és nem tudom, hogy bármelyik is el fog-e tűnni idővel, ha változnak bizonyos körülmények. :-/
Ès most még Baek szülinapja is bekavar. Nagyon várom a folytatást. *.*
Köszönöm, hogy olvashattam.
Ditta <3
Szia :))
TörlésÖrülök, hogy megint rám találtál és írtál :)
Mivel ez az első ilyen történetem, nem kell tőlem bonyolult dolgokat várni, így nem is kell nagyon gondolkodni a dolgokon, legalábbis szerintem ^^"
Az, hogy mi fog történni mondhatnám, hogy a jövő zenéje, de a happy end pártiságom erre a történetre még kiterjed, szóval...
Köszönöm, hogy olvastad és írtál :)
Liti^^