„A múlt mindenkié, a jövő senkié. (...) A jövőt ne kérdezzétek, és a múltnak ne válaszoljatok, mert a múlt maga a válasz sok (...) felesleges kérdésre.”
Fekete István
*
- Hé...
- Mi az? - nézett
fel rám Baek álmos szemekkel, ami rögtön mosolyt csalt arcomra,
nem tehettem ellene. - Elaludtam?
Álmosan
dörzsölgette meg szemeit, miközben a kezemen pihenő órára
pillantott.
- Csak egy kicsit
– mosolyogtam meg gyermeki arcát, amin átfutott egy fintor.
- Felkelthettél
volna. Azt hittem nézni akartad azt a meccset – durcáskodott.
- Néztem is. De
tudom, hogy utálod a focit, így...
- Nem utálom.
Csak nem szeretem – nagyot nyújtózott, miközben kiszabadult a
pléd alól, és szégyen nélkül fészkelte magát pillanatok alatt
karjaim közé.
Ellenkezés
nélkül engedtem a néma kérésnek, kezeim köré fonódtak,
szorosan öleltem, ő pedig halkan nagyokat sóhajtva szuszogott
nyakamba.
Imádtam az ilyen
bugyuta szerelmes pillanatait.
Mikor feloldottam
a telefont, több mint két tucat üzenet fogadott Baektől, tíz
Jongintól és egy Kyungsootól. Mindannyian érkezésem felől
érdeklődtek – mint kiderült Jongin leszarta, csak időközben
lemerült Baekhyun telefonja.
Nem értettem,
mit volt ennyire oda, elvégre csak ő reagálta túl a dolgot, de
szorgalmasan faltam szavait, amik haladásra utasítottak. Volt ott
minden. Ha nem érek haza x időn belül, alhatok a kanapén. Két
üzenettel később már a küszöbről beszélt. Öt perccel később
már megcsalásról és dobásról, meg új szerelemről.
Nem róttam fel
neki, tudtam miért volt annyira oda, és igyekeztem lenyelni a nem
létező féltékenységet, még akkor is ha tényleg a kanapéra
leszek száműzve a késés miatt ma éjszaka.
- Honnan tudtál
ilyen édes kutyát szerezni? - robbant Baekhyun, amint átléptem a
tetőtéri lakás ajtaját. A furcsa kis korcs szerencsétlenül
rohant utána, a kövön apró lábai csetlettek botlottak, de
sugárzott belőle a boldogság. Baek is hasonlóan nézett ki.
Szinte fékezés nélkül rohant karjaim közé, az utolsó egy
métert már zokniban csúszva tette meg.
Egy másodpercig
sem zavarta, hogy majdnem kibillentem az egyensúlyomból, nyakamba
csimpaszkodott, őszinte boldog szavakat mormolva fülembe.
- Honnan
szerezted őket?
- Egy barátom
találta kidobva őket az egyik út szélére. Be akarta adni
menhelyre őket, de úgy gondoltam...
- Annyira jó,
hogy vagy nekem – ölelt meg még szorosabban.
- Szóval nem
kell a kanapén aludnom? - vigyorogtam elégedetten. A kis korcs
fajzat felemás szemekkel farok csóválva meredt ránk a megfelelő
pillanatra várva.
- Ezt azért nem
mondtam – engedett el, majd már a kövön ült, az apró jószágot
dögönyözve.
- Nem alhat az
ágyba – jelentettem ki, mire Baekhyun úgy nézett rám, mint egy
szörnyetegre.
- Persze, hogy az
ágyba fog aludni.
- Vagy ő, vagy
én!
- Viszlát
Chanyeol, mint már tudjuk a kanapé kényelmes – jegyezte meg
pimasz vigyorral.
Nyújtózkodva
próbált még közelebb kerülni, mire ismét fentebb egyenesedtem
egy kicsit. Morogva pillantott rám, lábujjhegyre állt, és ismét
úgy hajolt, hogy mindketten látszódjunk.
- Csináld már
azt a képet – dőlt nekem, hogy tartsam súlyát. Arrébb léptem,
mire megingott és megint két lábbal állt a talajon. - Ya, Füles!
- csapott vállamra.
- Jól van, jól
van, gyere.
Mosolyogva
helyezkedett mellém telefonja képernyőjébe bámulva. Gyorsan
elkészítettem neki a képet, majd kezébe nyomtam a végeredményt.
- Első
karácsony, mi? - nézegettem a tucatnyi fényképet.
- Cseszettül
romantikus, nem? - nevetett fel, majd lehuppant a kanapéra. - Nézzük
meg, azt a régi mesét.
Mosolya gyermeki
volt, szemei ugyanúgy csillogtak, mint régen, én pedig sosem
árultam volna el neki, hogy gyermekkoromban a karácsonyi mese ideje
alatt az ő boldogságtól ragyogó, grimaszokkal teli arcát
figyeltem.
Kezem sután
simult vékony pólója alá, egy egészen picikét belecsíptem
oldalába, ami mindig megnevettette. Akaratlan mosollyal nézett fel
rám, szemei imádni valóan csillogtak. Haja végre úgy tűnt
fekete marad, hisz már rég nem változtatta meg a színét, aminek
örültem. Angyal arcához, gyönyörű mosolyához, a szemeihez, ez
sokkal jobban illett, mint az előző seszínű fazon. Bár nekem
mindegy volt, ő lila hajjal is elképesztően nézett volna ki.
- Nem fázol? -
simítottam végig karján, mire végigfutott rajta a libabőr, de
csak fintorogva húzott magához.
- Nemsokára nem
lesz rajtam semmi, biztos jókor kérdezed ezt? - cinkos mosollyal
nézett rám, enyhén szájába harapva szinte könyörögve a
figyelemért.
- Csak nem
akarom, hogy megfázz... csak nemrég gyógyultál meg, és az orvos,
azt mondta, hogy...
- Akkor forrósíts
fel – hajolt nyakamba.
- Baek...
Nem akartam
megadni neki magam, utáltam, hogy elég volt pár pillanat, hogy az
ujja köré csavarjon, de most sem tudtam ellenállni neki. Nem is
akartam, minek tettem volna? Az enyém volt, velem volt, boldog volt,
mindent megkaptam, amit akartam.
Kezeit lefogva
kerekedtem fölé, ami pimasz mosolyt csalt szájára, akaratlanul
nedvesítette meg ajkait, kihívó tekintete égetett. Forróságot
akar? Rajtam ne múljon...
Kiálltam a
tekintetét egészen addig amíg nyakához nem bújva, kezdtem
csókolni érzékeny bőrét. Akaratlanul mozdult alattam, egy része
közelebb férkőzött hozzám, másik része viszont szabadulni
akart a kényeztető kíntól.
Nem távolodtam
el tőle, élveztem a kialakult helyzetet, hogy kedvem szerint
játszhatok vele. Tudtam, ha ránézek, oda lesz minden önuralmam
és...
*
- Chanyeol! -
Rémültem ültem fel az ágyban, fejemet a nyitott ajtón keresztül
a nappalira függesztettem. - Chanyeol, ha nem kelsz fel bemegyek
és...
- Ezt nem hiszem
el... - dőltem vissza morogva. Kyungsoo még mindig a bejárati ajtó
előtt mondta a magáét.
Baekhyun álomszerű
halk kacagása a fülemben csengett, érintése perzselt, azt a
nyamvadt vékony fehér pólót a fenébe kívántam volna róla...
- Ezt nem hiszem el!
Esik a hó!
- Chanyeol, gyere
már!
Abban a pillanatban
mindennél jobban utáltam Kyungsoot. Nem hagyott elmerülni az
álmaimba...
"Mindenkinek megvan a maga időgépe. Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom."Az időgép c. film
Szia!
VálaszTörlésMegint egy erős csúszással érkeztem ide, de örömöm határtalan a négy fejezet elolvasása után. :-D
Először a 13. fejezetről pár gondolatot. Nem véletlenül vártam ezt a részt, kitettél magadért, mert nagyon élveztem olvasni. ^^ Ahogy Baekhyun szépen kirobbantotta a bombát...az ezt követő események erősen szívet tépőek voltak. Teljesen át tudtam érezni Baek érzéseit arról, hogy csak Chanyeolt tudta és tudja hibáztatni. Ezután jött egy kis vidámság, ahogy eláztatták magukat a srácok. Sehun édes, ahogy féltékenykedett, Lu pedig továbbra is, mint egy napsugár boldogítja a lelkem.
Az új hely viszont...oh anyám, Baekhyun honnan kapartad ezt a helyet? Nekem egyáltalán nem tetszik és meg is lett az eredménye. >< Persze cuki a béna Jongin, ahogy nyomi módjára dedózott a lifttel meg a csíkokkal, de akkor se oké a helyzet. Reméltem, hogy Luhan vagy Chanyeol jól leordítja Baek haját a fejéről, hogy mit képzelt ezzel a melóval. Okè, értem én, hogy nincs rendes szakmàjuk, amivel elhelyezkedhetnének meg nehéz a konfortzónából kilépni. De nincs olyan, hogy sehova se veszik fel az embert diploma nélkül. Na ezt most nem tudom minek árasztottam ide. Bocs
Oh mamàm *.* Azt hiszem totál elolvadtam Jongin jeleneteitől és most tovább folydogálok az ágyamról, mert imádom, hogy (részben) tisztázták Kyungsooval a dolgokat. ;-)
A fangörcs is kerülgetett, amikor Baek és Chanyeol együtt aludtak, de azért még nem őrültem meg, ez nem volt nagy dolog. Huh de ami ezután jött a kis feles részben...az nem volt semmi ^^
Kyungsoot kéretik megverni vsgy Jongin megvonásban részesíteni. :-) Na jó oké, hogy csak álom volt, de akkor is.
Rettentően izgatottan várom a folytatást. Köszönöm, hogy olvashattam, remélem nem törlöd majd. ^^
Ditta
Szia :)
TörlésKöszönöm, hogy itt jártál és írtál is ^^
Örülök, hogy sikerült átadni az érzéseket, pedig számomra az a fejezet egy nagyon furcsa húzás volt, még ha én is írtam >< nekem túl nagy volt a váltás a kiakadás és a pancsolás között, de nem szeretek sokáig komoly maradni, azt hiszem. Ó Luhan :D Később kíváncsi leszek mit fogsz hozzá szólni.
Hát Baek az előző főnökétől kapta ezt a címet :D ez volt a búcsú ajándék. Jongin mindig cuki, részegség nélkül meg pláne, ígérem ő sokszor hozza még a formáját, részegség nélkül is ^^
Megértem az álláspontodat a munkájukkal kapcsolatban, de Baek elég szélsőséges. Retteg attól, hogy valaha visszakerül a régi helyzetbe, amikor nem volt semmije, miközben most nem kevés pénzük van, amúgy, de ő tényleg zsugori, attól függetlenül, hogy nem érdekli a pénz. Ez így tudom furán hangzik de nem tudom jobban megmagyarázni.
Ó de jó, hogy tetszett, annyira nem tudok ilyen részeket írni, valahogy túlságosan nem tudom ><
Elárulom, hogy nemsokára Baekyeol time lesz, ami remélem tetszeni fog.
Ez a rész a jövő zenéje, hogy marad-e bár jelenleg úgy tűnik nem sikerült kettősséget ébreszteni senkiben >< szóval maradhat, mert nem kell jelentőséget tulajdonítani neki.
Remélem a folytatás is tetszeni fog, bár egy-két fejezet még van de utána jó lesz. Legalább is én élveztem írni a részeket ^^
Köszönöm, hogy írtál <3
Liti ^^