2017. június 17., szombat

Live

Chanyeol nevetve figyelte Baekhyun lassan vörösödő fejét, ahogy senki sem akart eleget tenni kérésének. Live-ot akart tartani, jobban mondva tartattak vele, ami kevesebb, mint öt perc múlva kezdődött, ám a tagok nem mutattak hajlandóságot a távozásra. Sehun örült, hogy nem ő van rivaldafénybe és élvezettel hergelte Baekhyunt, Suho utolsó simítások címszóval próbált mindent a nem létező helyére tenni, Yixing meg mintha itt sem lett volna, tátott szájjal nézte a tévét, amiről mindenki tudta, hogy a kínai tag bármelyik másodpercben feladhatja a harcot és édes álmokba merülhet.
Baekhyun ellenben nem volt ilyen nyugodt, nem értette a többiekben miért nincs annyi, hogy legalább egy picit magára hagyják, hogy összeszedhesse gondolatait. Chanyeolnak könnyű volt, ő óra hosszúságú élőket nyomott, ahol csak a zenével foglalkozott, de ő nem ülhetett le csak úgy a zongora elé, hogy na akkor ő most eljátszik pár darabot. Neki el kellett adnia magát, és valamiért egyre többen akarták őt. Márpedig nagyobb érdeklődés, az bizony jobb műsor.
Két perc.
Chanyeol felé pislogott reménykedve, és legjobb barátja úgy tűnik vette az adást, mert mindenkit elkezdett terelgetni. Junmyeont és Minseokot a kijárat felé, Jongin lelkesen rohant utánuk  Kyungsoo már kevésbé de azért egy biztató mosolyt hátrahagyott. Jongdae harsány nevetéssel tűnt el szobájában, Yixing meg félálomban keresett magának ágyat. Már csak Sehun maradt, aki a konyhából még felmarkolt egy zacskó valamit, majd Baekhyun megnyugodva fújta ki a levegőt.
Fél perc és már csak egyetlen személy volt vele, aki a többiekkel ellentétben mindig nyugtatón hatott rá. Hatalmas mosollyal lépett hozzá közelebb, óriás tenyere hajába siklott, benne pedig végigfutott a szikra. Soha ki nem mondott érzések szálltak a levegőben, megállítva egy pillanatra az időt és mire Baekhyun észbe kapott már a forró ajkak hiánya járta át egész lényét. Mindig csak egy kósza pillanat egy véletlen másodperc járt neki.
- Fighting! - mosolygott Chanyeol az idősebbre és halkan hagyta magára.
Apró kis szobájába vonult távol mindenkitől, eldőlt a kényelmesnek azért nem nevezhető kanapén és rajongással a szívében nézte Baekhyun bolondozását, remélve, hogy egyszer nem csak pár lopott másodperc és a kielégíthetetlen vágyakozás lesz az övé. De addig is jó volt ez így, mert Baekhyun tekintete miatta ragyogott, ajkai az ő aprócska csókjától kunkorodtak felfelé és a letagadhatatlan izgalom miatta járta át. A soha ki nem mondott szavak tanúsították, hogy mennyire szeretik egymást

2 megjegyzés:

  1. Szia!:3
    Elmondhatatlanul szeretem az írásaid, és elképesztőnek tartom, hogy egy ilyen kis rövid irománnyal ennyire fel tudod dobni a kedvem. Hihetetlenül édes volt, és te jó ég. Nagyon tetszett, hogy a kisebb káosz amit az elején leírtál szép lassan eltűnt és végül csak Chanyeol és Baekhyun maradt az őket körbelengő szeretettel együtt. Nem igazán tudom még mit írhatnék önmagam ismétlését elkerülve, de szeretném, hogy tudd, eztért is rajongok és megint egy kis mesterművet alkottál számomra ^^
    Köszönöm hogy olvashattam, és csak így tovább~ <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :))
      Hűű, köszönöm szépen, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet *.* Ne aggódj én sem tudom mit is mondhatnék, tényleg örülök, hogy egy ilyen kis aprósággal is tudtam hatni a kedvedre. Köszönöm szépen, ígérem igyekszem már többször jelentkezni, már csak miattad is, hogy veszed a fáradtságot is írsz nekem.
      Szóval köszönöm szépen, hogy írtál és rettenetesen örülök, hogy tetszett :3
      Liti ^^

      Törlés