Észveszejtő - 22. fejezet

Fájt mindenem, ahogy a nap szemembe sütött, és akadályba ütköztem menekülésem közepette. Rémültem ültem fel, kellett pár másodperc, hogy eszembe jussanak a történtek és kitisztuljon a kép. A tegnap este végigpörgött fejemben, mire már nyugodtabban meredtem a mellettem szuszogó alakra.
Nem voltam mérges, hiába a fájdalmas érzés, talán meg is érdemeltem a véghezvitt támadásokat. Ismeretlen volt a lakás, idegenek az illatok, szóval nem Chanyeolnál vagy Jonginnál kötöttem ki, Luhan lakására tippeltem a helyet. Egész formás kis szoba volt, sokkal komolyabb, mint, amit hozzá képzeltem volna. A falon néhány kép, az asztal rendezett az egész olyan összeszedett, mégis valamilyen szinten gyerekes egy felnőtt emberhez. Aztán eszembe jutott, hogy Luhan elég régóta magára volt utalva, talán mindent megőrzött, ami a fiatalságához kötötte.
Csendben távoztam, főztem neki még kávét a lelépésem előtt, de többet nem ügyködtem a lakásban, elvégre semmi közöm nem volt a helyhez. Kutakodni nem akartam, csak az arcom mostam meg és borzadtam el tükörképem látványától, majd inkább tényleg a csendes szökést választottam. Aztán pedig elgondolkodtam, mert nem volt hova mennem.

A lakásba ott volt Minseok, Chanyeolt nem akartam a kinézetemmel sokkolni, egyedül pedig nem akartam maradni. Így hát, mint minden rossz pillanatomban Taeminék felé vettem az irányt.
Meglepő módon egy rossz szavuk sem volt korai - később rájöttem, hogy már tizenegy múlt - érkezésemhez, helyette Minho leültetett a kád szélére és szépen az összes kis sebet ellátta rajtam, miközben elmondta vagy százszor, hogy jó nagy idióta vagyok. Én meg a végén már csak röhögtem minden kínján, annyira nem izgatott a dolog.
Taemin persze mindent tudni akart, így mesenapot tartottam nekik, pedig mikor rájöttem, hogy épp mindketten szabadok voltak le akartam lépni, de egyikük sem engedett. Késő délutánig nyugtom volt, akkor is csak Chanyeol zavart be. Már volt pár nem fogadott hívásom tőle, így sejtettem, hogy nem lesz boldog, és milyen meglepő megérzésem nem csalt.

- Melyikőtöket öljem meg?! És hol a jó kurva isten faszába vagy?
- Neked is szép napot, és igen te is hiányoztál.
- Ne vicceld el a dolgot mert bassza meg...
- Sokat káromkodsz mostanában, miattad fogok én is rászokni.
- Baekhyun!
- Nincs semmi bajom, nem kell senkit megölnöd, gondolom Luhannal már beszéltél.
- Amennyit lehet beszélni egy betépett másnapossal annyit igen. Hol vagy?
- Taeminéknél, de ha gondol...
- Gyere már haza az istenit, megőrülök, hogy nem látom mi van veled.
- Jól van, nemsoká megyek, addig bírd ki, de tényleg minden rendben van, nincs semmi bajom.
- Majd elhiszem ha látlak. Haladj! - és természetesen megint rám nyomta a telefont. Mondanám, hogy meglepő volt, de nem. Ez valahogy passzolt Chanyeolhoz. Amilyen kis nyugodt tudott lenni, olyan hamar volt képes a vizet is felkapni a semmiért.

A buszon ülve elgondolkodtam, hogy le kellett volna szállnom két megállóval korábban és venni egy kis alapozót, meg korrektort, de Chanyeolt ismerve képes lett volna körömmel lemarni az arcomról mindent csak, hogy lássa pontosan mi is történt velem. Meg aztán már úgy is tudott róla, nem ment volna az átverése. És mindegy is volt...

Felbaktattam a lakásához, nem vesződtem a csengővel, még a kulccsal sem kellett, mert nem volt zárva az ajtó. Még a cipőmet sem volt időm levenni, máris előttem állt, és miután végigmért szorosan magához ölelt.
- Miért nem vagy képes szólni ilyenkor?
- Nem volt nagy dolog, összekaptunk, kicsit verekedtünk - itt felhorkant, mire vállon ütöttem. - Ő is kapott párat akár hiszed akár nem. A pasid képes megvédeni magát, nézd ezeket az izmokat - böktem satnya kis karomra, mire már felnevetett.
- Olyan hülye vagy - ölelt át.
- Azért egy picit fáj...
Egy zuhany után, amit természetesen nem ejthettem meg egyedül kidőltünk az ágyba és míg én vállát harapdáltam, ő szidott minket, mint a bokrot, bár keze egy pillanatra sem állt le hátam cirógatásával. A víz alatt találtam magamon még néhány foltocskát, amik pár nap alatt ugyan biztos elmúlnak, de Fülesem mindegyikre puszik százát adta mondván ez segít. Ha gyógyhatása nem is volt egyiknek sem, nekem jól estek, így nem ellenkeztem.

Nem firtatta sokáig a témát, szerintem rájött, hogy értelme sincs, így csak nyugtot parancsolt rám egész napra, ami enyhe másnaposságom miatt nem is volt rossz elfoglaltság. Filmet néztünk, beszélgettünk, játszottunk és néha egymáson kötöttünk ki, bár csókjaink nem mindig voltak teljesen fájdalommentesek, mégsem voltam képes ellenkezni. Túl jó volt, én pedig gatyámban álló farokkal lassan kénytelen voltam elfogadni a tényt, hogy Chanyeol már egyetlen érintésével képes volt felizgatni.
- Miért mentél vele? Tudtad, hogy nem kedvel...
- Nem igazán hagyott nekem választást. Betámadott és közölte, hogy megyünk. Miután kiverekedtük magunkat beütünk még valahova és mindenkinek előadtuk, hogy összeverekedtünk négy sráccal. Utána már olyanok voltunk, mint a jó barátok. Arra viszont nem emlékszem, hogy kerültem hozzá.
- Beengedett a lakásába? - lepődött meg. - Nem is mondta. A végén féltékenynek kell lennem.
- Miért?
- Mert Luhannak az a kégli szent és sérthetetlen. Nem sok embert enged fel oda, túl sok emlék fűzi ahhoz a helyhez.
- A végén még tényleg féltékeny lehetsz -vigyorogtam rá, mire oldalamba csípett.

Ahogy közeledett a leadási határidő az öröm és a pánik egyszerre uralkodott el rajtam. Kész voltam. Megírtam a történetet, ám volt négy oldal, ami hiányzott. Egy olyan téma, ami még ismeretlen volt számomra és képtelen voltam megírni tapasztalat nélkül, ám megtapasztalni... Oké, egy részem már vágyott rá, de igazából még messze nem éreztem késznek magam arra, hogy bármi olyasmit csináljunk. Így hát hiába a segítség és a nyugi, hogy fel tudtam mondani az egész történetet végül mégis a szexen bukott be a dolog.
Mégsem állhattam Chanyeol elé azzal, hogy akkor most dugjunk a sztoriért. Több sebből is vérzett a dolog, kezdve ott, hogy nem ezért voltam vele, azon át, hogy rettegtem tőle, bezárólag azzal, hogy, elképzelni sem tudtam.

Haladt a kapcsolatunk, nem toporogtunk egy helyben és egy részen tudta, hogy neki ez mekkora szívás de minden kezdést rám hagyott, vagy burkoltan tett. Igazából mellette kezdtem megtapasztalni milyen is az, ha egy kapcsolatban figyelnek rám. Teljesen már érzés volt vele lenni, mint eddig bárkivel.

- Mi jár a bájos kis kobakodban? - simított végig hátamon, mire felemeltem fejem és mellkasára támasztottam az állam.
- A szexen. Megvan a történet, csak az hiányzik belőle.
- Ó...
- Ó bizony. De még nem tartunk ott és egy ilyen hülye indok miatt nem is szeretnék oda jutni.
- Akkor mi miatt szeretnél? Milyennek képzeled az elsőt? - Elgondolkodtam kérdésére és éreztem, ahogy a forróság elönt, főleg, ahogy keze sunyin simult alsóm alá.
- Mondanám, hogy valami klisés romantikus szarnak, de nem vagyok túl romantikus.
- Hát nem. Egyszer vettem neked virágot, de kinyírtad - sóhajtott, ahogy a kiszáradt cserepes gazra gondolt, amit talán három hete kaptam tőle, de nem elég, hogy nem vett le a lábamról, még el is feledkeztem róla.
- Bocs. Nem direkt volt.
- Persze... Érzéketlen fasz vagy Byun...
- Áu, ez gonosz volt - drámáztam, miközben testemen végigfutott a bizsergés ujjai kalandozása miatt. Imádta ezt csinálni saját bevallása szerint legalábbis. Állítólag dögös voltam, ahogy kalandozása közben próbáltam a témánál maradni, de egy idő után beletört nyelvem a szavakba és a mellkasán kötöttem ki többet akarva.
- Szóval akkor nem vehetek neked ajándékot, mert nem értékeled? - faggatott tovább, miközben már az idegeim a végét járták. Már csak szóban a téma felborzolta az idegeimet, de így, hogy ujjai rajtam játszottak...
- Vehetsz kaját, azt értékelem. Még a csokit is.
- Aztán meg elhízol. Még nem tartunk ott, hogy lemozgassam rólad - harapott fülembe, mire felsóhajtottam.
- Mocsok dög vagy.
- Nem én hoztam szóba a szexet. Ráadásul ennyire nyíltan. Egy pillanatra megleptél - húzta lentebb alsóm, mire megforgattam a szemem.
- Nem én nyúlkálok, ráadásul mit kellett volna tennem? Virágnyelven fogalmazni? Felnőtt pasik vagyunk...
- Akkor mire várunk? - tepert le hirtelen vigyorogva, de már nyoma sem volt bennem a félelemnek. Ismertem őt. Poénkodott, felém kerekedett, de egy pillanatra sem tudott megrémíteni, mert egy ellenemre való érintése sem volt.

Értetlenül pislogtam a hangulatos kis étteremre, Chanyeol az órám vége előtt tíz perccel írt nekem mindössze egy címet és időpontot, meg annyit, hogy legyek ott. Hát itt voltam, ám nem teljesen értettem, miért is. Egész nap órákon ültem, csupa unalmas maszlag, aminek a fele kimaradt, ezek után pedig elrángatott valahova, miközben már kitaláltam, hogy veszek egy kényelmes fürdőt és egy idióta film közben bealszom esetleg mellette. Csakhogy Chanyeol jön, tervez és keresztbe vág mindent.
- Bocs a késésért - támadott be hirtelen hátulról, mire megugrottam, majd felé fordultam.
- Inkább az iderángatást sajnáld, ahelyett, hogy az ágyban zabálnék valami nasit.
- Ezt is élvezni fogod nem kell pufogni. Azt mondtad a kaját értékeled - indult meg, én pedig csak döbbenten meredtem utána.
- Te most randizni akarsz? - vigyorodtam el és gyorsan mellé sétáltam.
- Baj?
- Cuki vagy.
- Te meg érzéketlen.
Lehet volt benne valami, mert nekem eszembe sem jutott, hogy ilyenekre vágyna, elvégre hát talán tényleg érzéketlen voltam. Viszont ha már ő vette a fáradtságot és ilyenekre áldozta a lustálkodós időnket, akkor lelkesedtem érte. Belegondolva a járásunk számomra, annyi volt, hogy vele voltam, nála lógtam és csak élveztem a semmittevést, de ez hosszú távon lehet nem volt kifizetődő. Amúgy is, amikor nem jártunk, vagy még nem komolyan, akkor tök sokat mászkáltunk el mindenfele. Mentünk kajálni, sétálni, bulizni... és élveztem a közös programokat. Azt hiszem a hétvégére kitalálok valamit.

- Chanyeol... - bújtam hozzá szombat reggel, mikor már meguntam, hogy csak nézem alvás közben és óvatosan keltegetni kezdtem. - Na... - csókoltam nyakába, mire átölelt, és közelebb húzva magához próbált elcsitítani. - Menjünk el valahova.
Valamivel éberebben pislogott rám, bár még messze volt az ébrenléttől, de úgy látszik izgatta a fantáziáját a felvetés. Mosolyogva csókoltam meg remélve, hogy ez az ébresztés már hatásosabb lesz, mint a bujkálás, de csak egy negyed órás csókolózára futotta és visszaaludt. Ennyit erről. Hát akkor majd kicsit később.

- Állatkert? - pislogott a hatalmas kiírása, mire vállat vontam és meglobogtattam a jegyeket. - Mire fel ez a nagy lelkesedés?
- Amikor elvittél kajálni eszembe jutott, hogy az elején tök sokat járkáltunk el, aztán meg begyepesedtem hozzád és leesett, hogy hiányzik neked a közös program és igazából nekem is. Szóval gondoltam egy kis kiruccanás nem árthat.
- Mégsem vagy olyan érzéketlen? - tette fel a költői kérdést.
- Próbálkozom. De jobban vonz az állatsimogató.
- Reménytelen vagy.
Órák hosszát bolyongtunk mindenfele, természetesen a kezemben valahogy mindig valami nasi kötött ki, és a végén csak nem úszta meg az állatsimogatót, pedig egész végig lelkesen másik irányba terelgetett.

- Fúj... majd ha megfürödtél szeretgetlek, de addig elég belőled annyi, hogy mellettem vagy.
- Most mire fel vagy ilyen finnyás? - nevettem ki és felé közeledtem kecskenyáltól ragacsos kezekkel, de ellökött.
- Ne fogdoss össze. Büdös vagy - lépett távolabb, mire már végképp nem tudtam befogni a szám és hangosan nevettem rajta. - Mi lett a történettel?
- Leadtam - vettem vissza magamból és zsebre vágtam kezem. - Szerintem szex nélkül is megállja a helyét. Őszinte lett és életszerű.
- Végül is tök életszerű, hogy valakivel elkezdesz járni csak, hogy kipróbáld milyen melegnek lenni - ironizált, én pedig megtorpantam.
- Pontosan ezt tettük. Zavar?
- Őszintén? Egy kicsit. Sosem hittem volna, hogy valakinek, csak egy próba leszek, hogy milyen ez vagy az.
- Sajnálom.
- Most már mindegy, már nem csak emiatt vagy mellettem, nem?
- Szeretlek Chanyeol, ideje hozzászoknod a dologhoz.