Észveszejtő - 24. fejezet

Az elmúlt két hét maga volt a pokol. Egyszerűen semmi nem úgy jött össze, ahogy én azt elterveztem, ami meg épp sikerült az is balul sült el.

 A tíz vizsgámból csak négyet tudtam akkorra felvenni, amikorra terveztem, kettőből pedig kapásból karót szereztem, így  hangulatom folyamatosan romlott. Chanyeollal az együttélés sem volt olyan könnyű, mint hittem, mert folyton kereszteztük egymás útját, amikor épp semmi szükség nem lett volna a másikra. Mert bár nem hivatalosan, de nála laktam. Itt voltak a jegyzeteim, a laptopom, a legfontosabb cuccaim, és a ruháim egy része is már a szekrényében pihent.
Fura érzés volt, mert pár dolog kifejezetten idegesített, de mindennél jobban élveztem, amikor éjszaka felriadva ő feküdt mellettem és még álmában is reagált rám. Közelebb húzott magához, nyakamba fúrta a fejét és oda szuszogott. Ezek pedig megérték a nehéz pillanatokat.

- Baekhyun, hol a kulcsom? - rohant át a nappalin félig begombolt ingben, még mindenfelé álló hajjal.
- Honnan tudjam? A te kulcsod... - kukkantottam ki a hűtőből és végignéztem a konyhán meg étkezőn, de nem volt itt, szóval vissza is mélyedtem a fosztogatásba.
- Nem néznéd meg a helyén? Mindjárt elkésem.
- Miért én? - nyavalyogtam magamban halkan, de szépen becsaptam az ajtót és az apró előszobába léptem. A kulcs ott pihent a helyén a gitár alakú kis kulcstartóval, ám volt ott egy sokkal furább dolog is. - Chanyeol? - meredtem meglepetten a sajátja mellett pihenő kis kulcscsomóra, amin ott lifegett a lenti ajtó kulcsa, és a lakás három zárjához kellő is. Meg a kis beléptető. És egy kávésbögrés kis dísz.
- Gondoltam kényelmesebb lesz, ha nem kell mindig hozzám igazodnod - lépett mögém átölelve derekam, és ahogy magához húzott egy apró puszit nyomott nyakamra, arra a pontra, ahol egy halványuló kis szívásnyom pihent.
- Biztos? Mármint nekem semmi bajom nincs ezzel, így is beengedtél már az életedbe és...
- Rendben van ez így. Még ha nem is mondjuk ki hivatalosan, akkor is itt laksz. De ha a koliba lennél is, kényelmesebb így.
- De... - fordultam meg kezei közt, mert ezt azért nem szabadott volna félvállról vennie. Mégiscsak egy kulcsot adott nekem a lakásához.
- Tudom, hogy ez az elmúlt pár nap nem volt a legfényesebb, de össze fogunk csiszolódni és sokkal jobb lesz. Emellett nemsoká vége a vizsgaidőszakodnak és jön a nyár, akkor könnyebb lesz. Ne kezdj érveket sorolni, hogy miért ne. Ha szakítunk maximum lecseréltetem a zárakat, és akkor csak a házba jutsz be, de a lakásba nem - mondta komolykodva mire felnevettem és oda is lett a fura légkör.
- Ha szakítunk ígérem visszaadom.
- És ki tudja mennyi másolatot készítesz... jobb arra az esetre a zárcsere.
- Hülye - csíptem oldalába, majd szorosan megöleltem. - Köszönöm. Nagyon hálás vagyok érte.
- De ha egyszer is nyitva hagyod az ajtót...
- Úgy, mint te múlthét pénteken? - vigyorogtam.

Bár bizalma kis időre nyugtot adott nekünk, a dolgok akkor sem rendeződtek egyik pillanatról a másikra. Amíg Ő napközben dolgozott - mostanság meglehetősen sokat - addig én csak éjszaka tudtam tanulni, így nagyjából akkor mélyedtem el az első tételemben, amikor ő hulla fáradtam hazaért, és még javában szunyókálni vágytam, amikor neki már csörgött az ébresztője.
Pontosan emiatt voltam olyan boldog, amikor az utolsó vizsgámra mentem. Az anyag káosz volt a fejemben, féltem hiába a sok magolás másodjára sem fog sikerülni, de már bennem volt az öröm is, hogy bármi lesz a vége a mai napnak, legalább a vizsgaidőszaknak búcsút mondhatok. Rohamosan közeledett a nyár, ez pedig felvetett pár aprócska problémát, amikről mélyen hallgattam.

Hatalmas vigyorral rúgtam le lábamról a cipőt és terültem el a kanapén. Vége volt, sikerült így pár hónapra elengedhettem az egyetemi világ csúfos szépségét. Máris sokkal derűsebben láttam a mai napot, és még az sem keserített el, hogy Chanyeol látszólag ma is túlórázni kényszerült. Nem értettem azt a hülye céget. Egyszer pangás volt náluk, meg lazulás, máskor meg egy hét alatt ledolgoztatták nagyjából a havi munkakeretet és elvették a pasimat. Viszont ha már így alakult, arra gondoltam egyszer az életben leszek én a romantikus alak a kapcsolatunkba, és mivel holnap szombat, így Chanyeol se kap agyfaszt ha véletlen kigyullad a konyha.

- Kyungsoo-ah - szóltam bele a lehető legcukibb hangomon a telefonba, de barátom nem reagált rám ilyen lelkesen.
- Mit akarsz?
- Emlékszel, hogy Sehun szülinapjára milyen finom kajákat csináltál?
- Miért?
- Segíts nekem! Kellenének a hozzávalók, a receptek és telefonos támogatás.
- Chanyeol tud róla?
- Meglepetésnek szánom.
- Szerencsétlen gyerek...

Hiába Kyungsoo gonoszsága, hogy egy balfasz vagyok a konyhába egy kis segítséggel - igazából négy órán át lógtam a telefonon - simán ment a dolog. Bár a desszert nem lett olyan szép, mint amikor ő csinálta, de biztos voltam benne, hogy Chanyeol értékelni fogja ezt az egészet.

Legalábbis biztos voltam benne addig, amíg egy nőt nem hozott fel a lakásba. Már a folyosón felismertem a hangját, de ahogy egy nőét is meghallottam csak összeráncolt szemöldökkel meredtem az ajtóra.
- Hölgyek előre - hajbókolt, ahogy kinyitotta az ajtót én pedig meglepetten álltam, ahogy tényleg betessékelt egy nőt a házba.
- Milyen illedelmes lettél Chanyeol...
- Mondtam, hogy jó hatással van rám.
- Oh... - halkult el a nő, amikor megpillantott.
- Oh - ismételtem meg őt és várakozón Chanyeolra pillantottam, akit cseppet sem aggasztott, hogy lebukott.
- Noona ő Baekhyun, Baekhyun ő a nővérem Park Yoora.
- Ó... - tátottam el a számat, és magamban lefejeltem az asztalt. - Nagyon örülök a találkozásnak, Byun Baekhyun vagyok - hajoltam meg mélyen, de a bizonytalanság még bennem volt, ezernyi kérdéssel. Minek hozta ide? Miért most? Miért nem ideges? Tud rólunk? Vagy csak barátok vagyunk? Itt lakom, vagy felugrottam?
- Igazán büszke vagyok rád, hogy így megnevelted ezt az életképtelen kölyköt. Láttad volna régen - sóhajtott színpadiasan míg Chanyeol csak a szemét forgatta.
- Milyen volt? - vigyorodtam el, és örültem, hogy szereztem magamnak egy szövetségest.
- Hát képzeld el...
- Baek, mi ez a konyhába? - szakította meg önmaga beégetését Chan és a meglepetésem felé vette az irányt.
- Hát... az elmúlt időben elég nehezen jöttünk ki és gondoltam, most, hogy vége a vizsgáknak legalább részben kiengesztellek.
- Istenem, milyen cuki vagy - vágott közbe Yoora én pedig még csak morcos sem tudtam lenni, hogy belerondított tervembe.
- Van elég, szóval maradj. Nagyon érdekel milyen lehetett az előttem levő Chanyeol.
- Dehogy maradsz. Mész. Élete legromantikusabb dolgát tette, te meg szétrombolod, szia Noona - lökdöste a bejárat felé nővérét, akinek viszont esze ágában sem volt menni. Végül annyira tudta kipaterolni, hogy vegyen valami üdítőt, meg alkoholt, mert az nem volt itthon.
Így maradtunk kettesben egy kis időre.
- Most mondasz valamit ha már kiraktad a nővéred, vagy csak szimplán elbőgöd magad? - szólaltam meg pár perc hallgatás után, és esküszöm könnyek csillogtak a szemébe.
- Jól van, még a régi vagy - húzott magához és kezét tincseim közé fúrta. - Néha nagyon meg tudsz lepni. Mire fel ez az egész?
- Csak az elmúlt időszak nehéz volt, és gondoltam jól esne. Kinéztem egy csöpögős szart, csináltam hozzá sütit, tudod pár gyertya, a végén egy gyűrű, meg ilyenek.
- Nagyon vicces vagy - szorított még jobban magához és összekócolt. - Mondtam már, hogy amúgy imádom ezt az inget rajtad?
- Nem, de ha ezt hamarabb tudom...
- A nacid is tetszik.
- A végén még olyan klisések leszünk mint egy nyáltenger romantikus film.
- Most ha jó a segged benne akkor jó, ez van.
Amíg Yoora vissza nem jött csak ölelkezve csipkelődtünk pár rövid csókkal megszakítva a csatát, majd nővére bevonásával csókok nélkül folytattuk a programot szinte éjszakába nyúlóan mégis élveztem.

Bezzeg reggel nem voltunk olyan jó formában pedig az alkohol, amit ittunk messze volt egy bulis éjszakától, Chanyeol mégis nyűgösen ölelt magához, amikor elhatároztam ideje felkelni. Hiába a bújás, a csókok, a nyavalygás, minden, ő bizony a szombatot egy laza napnak tervezte, amit mondjuk meg is értettem.
- Miért dolgozol mostanában ennyit?
- Már mondani akartam, csak valami a tegnapihoz hasonló klisés szarral akartam felvezetni. Sikerült elintézni, hogy a sulit folytassam és a munkám is megmaradjon.
- Ez tök jó! - ültem fel. - Akkor csak egy fél évet csúsztál nem?
- Hát, nem tudom menni fog-e a következő félév még oké, de utána már a diploma félévem lesz és oké, hogy kevesebb óra, de megírni, meg tanulni és mellé még az a pár vizsga és munka...
- Viszont lesz munkád diploma után is, nem?
- Végülis...
Ennyit a nagy beszélgetésről.

Mivel a sulinak vége volt, nekem pedig nem volt kedvem hazamenni felvetődött pár apró probléma. A kávézóba dolgozhattam többet, mert egy srác felmondott Jongdae pedig a nyár felére hazament, ellenben a koliból is ki kellett költözni, amivel nem is lett volna probléma, csak épp a cuccaim. Még három napom volt, de Chanyeolnak féltem mondani, a helyzetet elvégre már így is nála laktam. A másik ennél is kínosabb probléma viszont Jongin volt. Került, mint a leprát, ha együtt is dolgoztunk, inkább egész nap szlalomozott a vendégek között ahelyett, hogy szólt volna cseréljünk egy kicsit, ez a viselkedés pedig kezdett az idegeimre menni. Adtam neki időt, így nem értettem mi baja, elvégre ismert melegeket. Ő mutatott be Taeminnek is...
- Jongin, beszélhetnénk? - adtam fel végül a hallgatást, de csak egy rémült tekintetet kaptam válaszul, amiben láttam, hogy kétségbeesetten próbált kiutat találni.
- Sokan vannak, ne ha...
- Zárás után.
- Sietnem kell a buszhoz.
- Elkísérlek.
- Találko...
- Barátok vagyunk?
Erre pedig csak a néma csend volt a válasz.
- Akkor majd szólj ha esetleg újra szóba állnál velem, addig pedig beszélek a főnökkel, hogy Minkivel osszon egy napra, mert nem bírsz mellettem dolgozni.
- Jó...

Fintorogva néztem végig a két éve állandó lakhelyként szolgáló szobán, ahogy ismét kiürült talán örökre. Legalábbis, ahogy Chanyeol szavaiból kivettem ő az összeköltözést preferálta. Oké, végül is már együtt laktunk, de mégiscsak más lesz a helyzet, ha véglegesen oda cuccolok. Mindenesetre úgy voltam vele, egy nyár elég lesz a kitapasztaláshoz.
Legújabb vitánk a költségek megosztása volt, amivel másfél napunk ment el, mert ő váltig állította, hogy elég a lakbér felét fizetnem, mivel abba benne van a rezsi nagy része, a maradék nem okoz neki gondot, csak épp külön villany és gáz számlát kapott, és a víz sem volt a lakbér része. Az egyetlen ilyen a közös költség volt, még a szemét díja is külön volt. Végül nehezen sikerült kiegyeznünk és ahogy költségeimet számolgattam már értettem, miért is akarta annyira magára vállalni ezeket a kiadásokat. Chanyeol tökéletesen tudta mennyit keresek, egy albérlet pedig még ha ketten is laktuk elég alaposan megcibálta megszokott költségvetésemet. Enni meg még nem is ettem, hazamenni viszont egész nyárra nem akartam, pedig valamikorra muszáj volt beterveznem. Chanyeol szépen keresztül húzta az életem, én mégsem bántam.

- Sehun, idén is lemegyünk a nyaralóba?
- Mehetünk. Baekhyun jössz?
- Naná! - vigyorodtam el és örültem, hogy régi barátunk Heechul is csatlakozni akart. Igazából volt köztünk pár év korkülönbség, bár Sehunnal nem sok, de Heechul akkor volt végzős a középiskolában, mikor én oda kerültem, ettől függetlenül jól kijöttünk. Tizenhat évesen miatta rúgtam be elsőnek, ő mutatott be az első barátnőmnek, egy csomó hülyeséget köszönhettem neki, meg a barátainak, mégis csak vele maradtam jóba. Aztán Sehun is képbe került és így alkottunk mi egy fura triót, akik igazából tök ritkán találkoztak ám ez nem változtatott a kapcsolatukon.
- Chanyeolt is hozod?
- Nem hiszem - ráztam meg a fejem, elvégre mindig csak hárman mentünk.
- Ki az a Chanyeol? - érdeklődött Hyung, mire elvörösödtem. Neki még semmit nem mondtam.
- Baekhyun pasija.
- Hozd el! - Sehunra pillantottam kérdőn, mire vállat vont.
- Engem nem zavar.
Hát így lett leszervezve az első nyaralásom vele párként. Legalábbis én ezt hittem, de ő másképp gondolkodott. Erre pedig egy fárasztó szerda estén jöttem rá, amikor mindketten a munkától kimerülve vártuk a pincért, hogy kihozza a félhalálban elnyafogott rendelésünket.

- Hétvégén mit szólnál ha elutaznánk?
- Hova? - pislogtam fel érdeklődve a telefonomból, és le is tettem a készüléket az asztalra.
- Yooráék befizettek egy ilyen csendes eldugott kis nyugis hétvégére, de közbejött a munka és nekünk adták.
- Tényleg? Most? De én dolgozom.
- Majd elcseréled valakivel, egy kis pihenés sosem árt.
- Menjünk! - lelkesedtem teljesen elfeledve a munkát, meg a cserével járó macerákat.

Elképedve figyeltem a csendes kis panziót, ahogy becsaptam a kocsi ajtaját és megcsapott a vidék tipikus illata. Olyan tiszta volt és egyszerű. Csicseregtek a madarak, és csend volt. Még éjszaka a lakásban sem volt ilyen nyugodt csend. Egyszerű kis hely volt, mégis megvolt a maga bája, és csak mikor beléptünk a vidéki kis fogadóba jutott eszembe, hogy milyen kínos pillanatok is követeztek életünkben. Ám mint sokszor most is tévedtem. A recepciós hatalmas mosollyal nyújtottá át nekünk a két kulcsot és küldött az egyik leghátsó szobába, ahonnan rögtön a hatalmas hátsó kertbe lehetett kijutni és egy eldugott kis terasz is jutott.
- Chanyeol? - néztem rá érdeklődve, ahogy megláttam a két szimpla ágyat.
- Igazából én akartam eljönni egy kicsit kikapcsolni veled, de félő lett volna túlgondolod a dolgokat.
- Mint például? - húztam mosolyra ajkaim.
- Hát, hogy el akarlak csábítani és a hétvége célja az, hogy lefektesselek.
- Ez a célja?
- Nem. Persze a szex jó de ráér, elég kielégült vagyok veled anélkül is.
- Tényleg nem hiányzik?
- Hát - gondolkodott el egy kicsit. - Nem fogok nemet mondani ha oda jutunk, de tényleg ráér.
- A végén még kiderül, hogy te vagy a főnyeremény. Ahogy velem viselkedsz elég nehéz elhinni, hogy egy seggfej vagy.
- Na ki mesélt rólam?
- Noona és Taemin.
- Örülök, hogy ilyen jóba vagy Yoorával, de ne higgy el neki mindent, szeret túlozni.
- Akkor nem szedtél fel egy rahedli csajt és pasit?
- De.
- És nem volt olyan éjszakád, hogy két srácot is megfektettél?
- De - nyögte szenvedősen.
- És...
- Elég lesz, szeretlek - hallgattatott el egy csókkal, majd pár laza mozdulattal átalakította a szobát nekünk megfelelőre. Sokkal nagyobb franciaágyunk lett, mintha alapból olyat foglaltunk volna.
- Te alszol a lyukba.
- Szerintem az egyik oldalán is elférünk, de nekem mindegy, amíg majmocskaként csimpaszkodsz rám.