2018. március 14., szerda

Észveszejtő - 25. fejezet (vége)




Hangosan kiabáltam, ahogy a csúszda végénél a vízbe csobbantam, majd fuldokolva szenvedtem magam a felszínre. Hajam kisöpörtem a szememből és Chanyeolt kerestem, aki öregeket megszégyenítő nyugalommal lazult a forró vizes medencében.

2018. március 3., szombat

Soha senki mást

Chanyeol hatalmas mosollyal nézte Baekhyunt, amint a társaságban feloldódva máris megtalálta mindenkivel a közös hangot. Sosem volt vele problémája. Vidám élénk fiú volt, aki hamar ráhangolódott az emberekre, akinek sosem volt gondja a barátkozással. Épp ezét volt hálás a sorsnak, hogy valamiért őt rendelte ki mellé legjobb barát szerepébe.
Mert többet is láthatott a bohókás alakból.
Láthatta Baekhyun aggódó, néha bizonytalan oldalát, tudhatta titkait.
Ő lehetett az, akinek a kisebb, titkait elrebegte, akinek halkan odasúgta másra nem tartozó megjegyzéseit, aki a legélénkebb mosolyát magáénak tudhatta.
Mert a legjobb barátjává válhatott az évek alatt.

És Baekhyun volt az az ember, akinek ő is bármit elmondhatott, aki nem nevette ki ha egy problémájával hozzá fordult, aki tudott róla mindent és aggódva figyelte, ha valami olyasmire készült. Baekhyun volt a fény az életében, a szín a fakó hétköznapokban, az öröm a bánatban.
Szerelmes volt Baekhyunba.

Emlékezett a pillanatra, amikor hosszas vívódás után a másik elé állt és bevallotta, hogy meleg. Félt, egyenesen rettegett, hogy az apró alak, majd undorodni fog tőle, eltaszítja magától és soha többé hallani sem akar róla. De Baekhyun gyengéden magához húzta, fejét nyakába temette és fülébe súgta a legszebb szavakat. "Nem számít Chanyeol. Attól még te vagy a legjobb barátom. Nem érdekelnek ilyen apróságok."

Ő pedig boldog volt, boldog, egészen addig a pillanatig, amíg barátja lassan szívébe nem költözött és olyan érzelmeket nem váltott ki belőle, amelyeket sosem lett volna szabad. Szerelmes lett Baekhyunba. Az ártatlan gondolatok, amik akkor még kezdetleges vonzalmát jelentették, az idő múltával meghódították és elködösítették elméjét.

Emlékezett, amikor Baekhyun az egyik egyetemi bulin túlitta magát és rátámaszkodva botladozott közös albérletükbe. Emlékezett a fiú elfehéredett arcára, könnyes szemeire, törékeny mivoltára, ahogy a fürdőben szenvedett és emlékezett Baekhyun porcelán bőrére, ahogy a zuhany alá segítette és a józanodás reményében saját maga és remegve állt a hideg vízsugár alatt, mert a másik könyörgőn meredt rá. A másnap is élénken élt emlékeiben, ahogy a reggel együtt találta őket a másik ágyában, szorosan összefonódva, és Baekhyun halk, hálás, kissé meggyötört hangja is fülében élt, amikor köszönömöt suttogott neki.

Minden pillanatot kincsként őrzött, minden másodpercet csodának tartott, amit a másikkal élhetett át, egészen eddig. Eddig minden jó volt. Nem bánta, hogy ő csak egy barát, mert mellette lehetett. De most minden kisiklani látszott.

- Chanyeol?
- Sajnálom. Tényleg.
- Miért nem mondtad el?
Baekhyun kissé vádló tekintete szinte lelkéig hatolt és pár másodpercnél tovább nem bírta állni. Tegnap este minden kisiklott. Tönkretett mindent. Nem csak érzelmei kerültek napvilágra, de Baekhyunt is egy olyan választás elé állította, ami a másik számára mindenképp veszteséget jelentett. Választásra kötelezte saját maga és barátnője között. És bár fájt neki a végeredmény, ideje volt elfogadnia, hogy szerelme végleg viszonzatlan maradt.
- Nem lett volna értelme.
- Miért nem?
- Mert...
- Mert?
- Miért csinálod ezt? Szerinted én ezt akartam? Téged szeretni a világ legjobb és legfájdalmasabb érzése. Nem akartalak elveszíteni.
- De Chanyeol... - lépett közelebb, és vékony ujjait a másik arcára vezette. - Nem megmondtam már, hogy számomra te vagy a legfontosabb?
- Mi?
- Ezerszer is választás elé állíthatsz én akkor is téged választanálak. Soha senki mást.
- Engem? - hökkent meg, értetlen szemei pedig lágy mosolyt csaltak a másik ajkaira.
- Ki volt mellettem mindig? Ki ismeri az összes titkom? Ki vigasztal meg ha magam alatt vagyok? Ki szeret önmagamként? Kire számíthatok? Ki másra ha nem rád? Ki a legfontosabb a számomra?
- Én?
- Amióta csak megismertelek. Te vagy a legjobb barátom. A lelki társam, akit mindenkinél jobban szeretek. Senki mást nem akarok magam mellett tudni csak téged. Soha senki mást.