Ő engem akar

Baekhyun könnyeit visszanyelve figyelte a képet. Kyungsoo küldte, az a fiú, aki pár hónapja lépett be a mindennapjaikba Jongin oldalán. Az elején szimpatikus volt neki a fiú, Chanyeollal is hamar megtalálta a közös hangot, beleillett a baráti társaságba. Akkor még nem sejtette mekkora rombolást hoz az életébe. Örült neki, örült, hogy Jongint boldognak látja, összeillettek. Ám a pár nem tartott sokáig, és mivel Jongin csak vele ápolt a barátaik közül szoros kapcsolatot neki kellett mennie.
Baekhyunnak itt már voltak ellenvetései.
Míg a többiek, amikor csak lehetett együtt voltak, ő inkább az összetört fiú társaságát választotta, és észrevétlenül gyengültek kapcsolatai. Időszakosnak vélte, nem vette túl komolyan, de lassan már ő is csak egy megtűrt embernek tűnt. És hiába a barátai, egy másik személy elhidegülése sokkal jobban megviselte.

Chanyeollal a kapcsolata elején, még a magas volt, aki inkább ragaszkodott. Ő akarta, hogy, amint lehet költözzenek össze, ő akart minél több időt Baekhyunnal tölteni.
Baekhyunt pedig nem töltötte el félelem, akkor, amikor kicsit lazult ez a kapocs. Tudta, hogy szeretik egymást, nem féltékeny, azt sem rótta fel, hogy a többiekkel együtt Chanyeol is inkább Kyungsoo társaságát kereste. Így volt ez egészen addig, amíg tudta, hogy a magas őt szereti. De már nem volt biztos ebben.

Lassan fedezte fel a jeleket, és amint tudatosult benne, hogy a kapcsolata Chanyeollal rossz irányba tart mindent megtett. Több randi, kimozdulás, romantika, és úgy tűnt minden rendben. Nem esett le neki, hogy ez már csak a magas látszata volt. Chanyeol szíve addigra már nem az övé volt. A szeretleke nem volt őszinte, a csókjait a kényszer szülte, és bár Baekhyun mindenhogy próbálta visszaszerezni csúfos kudarcot vallott.
Elsőnek Chanyeol a szexből hátrált ki, ami a magas számára mindig fontosabb volt, mint neki. A végső felismerés pedig akkor érte Baekhyunt, amikor az évfordulójuk helyett Kyungsooval ment egy koncertre. Egy kibaszott koncertre, amire másnap is elmehettek volna.

Baekhyun akkor már tudta. Felfogta, hogy vesztett, de nem volt még képes feladni. Azt is megbocsátotta, hogy a magas elfelejtette második évfordulójukat. De a kép láttán már nem tehetett mást. Már nem volt hova menekülnie és hamis ábrándjai is szertefoszlottak végleg.

A cuccai egy részét táskába dobálta, és útra készen várt. Ideje elengednie Chanyeolt. Ideje elfogadnia, hogy nekik ennyi jutott.

- Baekhyun? Miért vagy még ébren? - lepődött meg a magas, ahogy hajnali egykor belépett a lakásba.
- Meg akartalak várni.
- Ó... hát hazaértem, aludj nyugodtan, én még lefürdök.
- Zuhanyozhatok veled?
Pár pillanat néma csönd, látta, ahogy Chanyeol magában a kifogást kereste, és, ahogy alaposan végigmérte az alakot, észrevett nyakán egy halvány foltot.
- Szóval ennyi vagyok... - futott végig arcán az első könnycsepp. - Komolyan ennyire tartasz? Ennyit ért neked két kibaszott év? - emelte fel a hangját.
- Miről beszélsz?
- Remélem megbasztad... Úr isten! Tényleg megtetted! - fintorodott el, mert látta Chanyeol szemében a választ. - Tudod ennél azért többre tartottam a kapcsolatunkat. Többre tartottalak téged...
- Sajnálom Baek.
- Dehogy sajnálod - mosolyodott el szánakozón. - Nem is kell sajnálnod, igazából nincs szükségem rá. Te vagy az undorító alak, nem én.
- Én csak nem akartam fájdalmat okozni. Tudtam, hogy, nem fogadnád el.
- Hát persze - hagyta rá. - Add ide a telefonod.
- Mi?
- Add ide azt a szart, ha nem akarod, hogy földhöz vágjam.
Chanyeol pedig eleget tett a kérésnek. Feloldva adta Baekhyun kezébe, aki rögtön a fényképek közé lépett és újra könnyek mardosták a szemeit. Már nem ő volt ölelkezve rajtuk Chanyeollal, bár erre fel volt készülve. Az már inkább sokkolta, hogy milyen régóta is tartott köztük a dolog.
- Képes voltál úgy lefeküdni velem, hogy őt is basztad közbe? - vonta fel a szemöldökét,  hangja gúnytól csöpögött, és bár fájt neki az igazság tudnia kellett.
- Sajnálom.
- Még egy kérdés. Azelőtt legalább szerettél, hogy ez a kurva megjelent?
- Igen...
Tucatjával jelölte ki a képeket, amiken közösen szerepeltek, percek teltek el így, míg Chanyeol megtört tekintettel figyelte minden mozdulatát.
- Nesze - adta vissza a telefont  miután az összes képet kitörölte, amihez neki köze volt  - Nagyra értékelem, hogy legalább az ágyat áthúztad miután megkúrtad. Egy féreg vagy. Jobban is járok nélküled - rázta meg undorodva a fejét. - A kaució felét utald át a számlámra, és mivel hónap eleje van egy wont se fogok fizetni ezekután. Menj csak fürdeni, ígérem mire visszajössz nem leszek itt. A cuccaimat meg a jövőhéten elviszem.
- Baekhyun...
- Ne játszd a megtört alakot. Nem foglak sajnálni. Le tudtad volna ezt zárni, úgy, hogy szépen válunk el, de még ennyire se tartottál. Kyungsooval meg összeillesz. Ugyanolyan férgek vagytok.
- Ne beszélj így róla!
- Ó... már ilyen komoly? - nevetett megvetőn. - Azért gondolkodj el, hogy ki a szemét ebben a történetben.
Rémisztő vigyorral nyomta Chanyeol orra alá a telefonját, ahol a kép és egy rövid üzenet látszott csak.
"Engedd el végre. Ő engem akar."
- Mondd meg neki, hogy boldog lehet, mert ha az életem múlna rajta sem kellenél. Soha többet.